Szeptember 8-án este az Ódry Színpad facebook-oldalán élőben lehetett követni „az utolsó Zsámbéki osztály” Tárnoki Márk által rendezett előadását. A Színház- és Filmművészeti Egyetem Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea által vezetett színészosztályának rögtönzésekből épült munkabemutatóját láttuk. Tovább a cikkhez
Ha meglátod a vasvillát a szomszéd élettelen kutyájába döfve és felordítasz, lesz, aki téged tart az eb gyilkosának. No, akkor pánikolsz be igazán. Főképp, ha tizenöt éves vagy és autista. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Két asszony életét láthatjuk két pesti színpadon. A 48 éves korában meggyilkolt Anna Politkovszkaja lobogó sorsát Fullajtár Andrea, Goebbels titkárnőjének, Brunhilde Pomselnek kétszer olyan hosszú, öntudatlan vegetációját Molnár Piroska vezeti elénk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
994 fényes ősze. Tele az udvar vendéggel. Viselkedni kell, hisz holnaptól már nem az eddigi „édes, szép, mulatságos és félelmetes Isten”, hanem egy szomorú Feljebbvaló vigyáz majd a népre. Csak az a böjt ne lenne. Meg ez a folytonos kongatás. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor még egymás mellett ültünk, s néztük azokat, akik egy valós diktatúra elképzelt bunkerének omladozó üregében egymás mellett ülnek, nem sejtettük, hogy napok múlva megtapasztaljuk, milyen szétültetve élnünk, valós bezártságban, egy új életforma alján. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Mindenható Isten, ki más volnék én, mint az a félelem, amelyet ébresztek másokban?” – szól Aigiszthosz, a koporsókból kirakott város beteg és boldogtalan ura. Körötte országrohasztó kushadás. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem lehetetlen, hogy ebből a nehézkes nevű intézményből jó színház legyen egyszer. Az erő tudniillik, ha nem is művészi teremtőerő, olykor csodákra képes. Márpedig ki tagadná itt az erő jelenlétét? GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem, ezt a hangot nem ismerik itthon. Bár az előadói erőfelhasználás módja néha eszünkbe juttat egy-egy nagy elődöt, szó sincs semmiféle ismétlődésről. A kolozsvári Bogdán Zsolt ma a legnagyobb magyar színészek egyike. Aki nem hiszi, járjon utána. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jajgatókönyv? Részben igen. Részben pedig a földről való föltápászkodásnak, a fájdalom viselésének és elviselésének mutatványa. Túlélési dokumentum ez a „halottas könyv”, nem irodalmi mű, és mégis, legjobb lapjain zenévé válik az állati remegés. GABNAI KATALIN RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Részeg rigók és hűséges hattyúk, csapodár szürkebegyek és jöttment csicsörkék verdesnek szárnyaikkal e könyv lapjain, de oly hevesen, hogy csak a századik oldal táján vesszük észre: jé, ebben nincsenek is képek? GABNAI KATALIN RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Írhattak volna darabot is. Születhetett volna egy új Baal. A díjakkal elismert író, a török-német Zaimoğlu, és a Dürer-frizurás, német-német Senkel azonban, a rendezővel együtt, inkább csak megkopasztotta Molière-t. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ascher Tamás, mint már annyiszor, most is – szagoltat. Alkotótársaival együtt, orrunk alá nyom valamit, amitől fuldokolva próbálnánk elfordulni, csak hát nem lehet. Letagadni meg még úgy sem. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hárman, nemzeti színben – piros, fehér, zöld melegítőfelsőkbe bújva, csak úgy edzőcipősen – egy osztályterem falhoz tolt padjai között, megpróbálkoznak a lehetetlennel. És mit ad isten, sikerül. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fekete május lenne a megfelelő cím, ha nem viselné azt sok más, lelki és meteorológiai rendellenességről szóló írás, köztük egy 1899-es Ady-cikkecske is. Itt és most a történelmi elsötétülés megidézése indokolná: 1915-1917 között járunk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Találkozások élménybeszámolói ezek az írások. Nem irodalomtörténeti kalauz, nem is tudományos munka ez. Nem akar az lenni. De ha még sokáig rosszul reklámozzák, ez lesz az a könyv, amit merő tévedésből „pihévé szednek hűvös kócsagok”. Kár lenne. GABNAI KATALIN ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
