A rutinosan szerkesztett szeánsz könnyedén s egyenes vonalúan jut el a horrorisztikus végkifejletig, amit semmiképpen nem szeretnék most elspoilerezni. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tar Sándor világlátásának illúziótlansága, keménysége találkozik a játékban Gothár Péter szatirikus szemléletének élességével, radikalizmusával. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Riviéra az álmok netovábbja. A Riviéra a földi paradicsom, a gazdagok hona, ahova sosem jut el a szegény boltossegéd és az ő nagy szerelme. Marad az elvágyódás, az elképzelt boldogság, a lúzerrománc és az erkölcsi győzelem. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A királygyilkossághoz nem elég az alkalom, félelem nélküli acélos akarat is szükségeltetik. Tatabányán az ördögi mechanizmus titkai kerülnek napvilágra. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Székely Kriszta vagányul gondolta újra az Odüsszeiát. Nem afféle gyorstalpaló zanzát készített belőle, hanem szuverén színpadi olvasatot. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mohácsi János lényegében mindent rábízott színészeire, s jól tette. Érett, minuciózusan kidolgozott színészi játék élteti a jó tempójú, pörgős előadást. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hernádi és Kern brillíroznak a szellemes, jól megírt komédiában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gogol zsenialitását mutatja, hogy minden kor újra meg újra meglátja tükrében önnön arcát. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lehet-e Arany-balladákat rockosítva előadni? Miért ne, ha van hozzá elegendő zenei muníció… KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A hang, amelyen a szereplők megszólalnak a Belvárosi Színház Dühöngő ifjúság című előadásában, a kétezer-tízes évek végének hangja. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Figaro története tulajdonképpen csak ürügy a rendezőnek, hogy kifejtse gondolatait a természetről, a természettől elszakadt létről, az elidegenedésről, a kiszolgáltatottságról, a szexuális zaklatásról. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem lehet eleget játszani a jeles kortárs lengyel szerző drámáját. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jöjj el, szabadság, mondja tagolt, pontos értelmezéssel a színészkirály a József Attila-verset az előadásban. A négy évszázados tragédia, s a harmincas évek súlyos látlelete a mába ér. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Könnyű nyári szörfölés, sikamlós belterj, sziporkákkal, némi kritikai éllel, és persze beavatottak vagyunk mind. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A két miskolci előadás két távoli bolygó szülötte. A hülyéje, mondhatni, szabatos, klasszikus bohózat, az Elza, vagy a világ vége abszurd színjáték, amely kétségkívül vicces víziót hoz színre. Az Elza jut messzebbre. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
