Ismerőseim visszatérő kérdésére, miszerint nem unom-e ezt a fesztivált, eddig standard válaszom volt, az idén azonban kissé árnyaltabb lett a helyzet. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ. Tovább a cikkhez
"Afrika mélyén vagy az Indiákon is mindig hallani fogod A trubarúrt" - büszkélkedett hajdan Verdi, s persze igaza lett. Afrika meg az Indiák mellett természetesen a Margitsziget is fix helyszín, ahol ezt az operát lehet és érdemes is meghallgatnunk. No és megtekintenünk? LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Nemzeti Filharmonikusok július 29-i, harmadik nyári Beethoven-hangversenyét a martonvásári parkban számomra elsősorban a Balog József szólójával előadott G-dúr zongoraverseny tette vonzóvá. Végeredményben azonban még többet is nyújtott annál, mint amennyit ígért. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Összbenyomásként annyit tudnánk elmondani Marilyn Manson budapesti koncertjéről, hogy bár szerettük, Szikora Róbert fölöslegesen aggódott a lelkünkért. PUSKÁS PANNI ÉS BÍRÓ BENCE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Miskolci Nemzeti Színház előadása nem akar több lenni komolyan vett zenés szórakoztatásnál. Ínséges időkben ez nem kis vállalás. És miközben ezt tökéletesen be is teljesíti, az emberben ott bujkál a kisördög. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mitől Tosca a Tosca? Mi teszi Puccini operáját a zeneirodalomban páratlanná? És mi teszi a címszerepet egyedivé? Mi avatja olyan vonzóvá? Miért delejezi mágnesként a darabban a férfiakat és miért vonzza ugyanilyen erővel az énekesnőket? MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy körülbelül öt éves kisfiú őrjöngi végig előttem a 30Y koncertjét, kicsit több energiája van az utolsó napra, mint nekem. A B-oldal nemcsak az ötvenéves Lovasi Andrásnak indult el, hanem a fellépők és a fesztiválozók jó részénél is. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Megérkezett a nyár, vele a nyáresték, és így megkezdődött a Concerto Nyárestek sorozata is. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Porgy és Bess énekesi gárdáját hallgatva eszembe jut, hogy miért csak két-háromévente egyszer, akkor is vendégelőadókkal találkozhatunk ezzel az operával itthon: a szerzők, a Gershwin testvérek szándéka az volt, hogy minden esetben afroamerikai művészek énekeljék a Porgy szerepeit. Tovább a cikkhez
Azt talán túlzás lenne állítani, hogy Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor közös színpadi főművén egyáltalán nem fog az idő, de azért a Sztárcsinálók még mindig jól megél a színpadon. Egyik-másik száma pedig nemcsak hatásos, hanem meglepően aktuális is. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az a baj, hogy Kokas Katalin és Kelemen Barnabás nagyon szeretik a zenét: maratoni volt a Fesztiválakadémia idei utolsó koncertje, no és persze egészen kiváló. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Van koncert, amely után az ember érzi, hogy nagyon elszalasztott volna valamit, ha nem jön el. Ezt éreztem, mikor Paavo Jarvi tavaly a Fantasztikus szimfóniát vezényelte, s amikor Kocsis az akkor 90 éves Kurtág Játékok gyűjteményéből zongorázott. És ezt éreztem René Pape áriaestje után is. Tovább a cikkhez
Kora nyári kamarazene a Liszt Ferenc téren, a nemzetköziség és a maximalizmus jegyében. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A világhírű hegedűművésznő a tengerre hozott vizet: egy olyan hegedűversenyt, amiből hiány itthon sincsen. CSABAI MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Újabban ismét felerősödtek a hangok, amelyek szerint a rockzene halott. De ahogy ezt a Walking Deadből tévénézők milliói megtanulhatták, a halál nem feltétlenül jelenti azt, hogy végképp megszűnik minden mozgás. GREFF ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
