Hirdetés
Októberben pályázatot írtak ki a Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatói posztjára, az új vezetés megbízása 2025 januárjától indul. Az alábbiakban Erdődi Katalin pályázatát közöljük.
Októberben pályázatot írtak ki a Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatói posztjára, az új vezetés megbízása 2025 januárjától indul. Az alábbiakban közöljük Boross Martin és Tóth Péter pályázatát.
Négy művésszel, négy művészeti ág képviselőjével beszélgettünk a kiégés általános jelenségéről. Talán nem meglepő, hogy Simon Márton költő, Fábián Gábor színész-rendező, Grosan Cristina filmrendező és Szeri Viktor táncművész nagyon hasonló problémákat vázoltak fel a téma kapcsán. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Hirdetés
A NEXTFESZT második kiadása nem a nagy dobások fesztiválja, hanem a Trafó kicsi és még kisebb tereibe befészkelt kísérleti daraboké, ha szigorúan a tánc felől érkező alkotók premierjeit, és a már bemutatott, de csak ritkán elcsíphető produkciókat nézzük. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Fülöp László koreográfiája – Schrödinger után szabadon – a láncreakció tere, ahol semmi sem független egymástól és fényévnyi távolságra levő dolgok is egybekapcsolódhatnak, érintkezésbe léphetnek, hatással lehetnek egymásra. KRÁLL CSABA CIKKE.
A Violet olyan absztrakt táncmű, mely a kortárs, konceptualista belátások talajára építkezik. Mint ilyen, ideális darab a tánc hagyományos formáiban jártasabb magyar közönség „bevezetésére” a konceptualista tendenciák világába. PÉTER PETRA ELEMZÉSE.
Molnár Csaba alkotói együttműködésekben kiváló, a Marcio Canabarróval tető alá hozott Tropical Escape a tavalyi év egyik legjobbja volt, de amikor ő a séf, van, hogy kicsit bicegni kezdenek a dolgok. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Különös, hogy egy, a tánchoz annyi szállal kötődő művész, mint Henri de Toulouse-Lautrec, mennyire kevéssé ihlette meg saját történetével, alakjával eddig e művészeti ág alkotóit. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
A címet persze lopom, de hát tolvajtól lopni nem bűn, lépjünk is tovább a címproblémán. Frenák Pál új darabjában szinte minden tánccal kapcsolatos közhely előkerül: a tánc harc, ösztön, agresszió, öröm, szex, halál. Küzdelem a gravitáció ellen. Hogy történhet meg mégis, hogy a Lutte működik, mi több: nagyon jól működik? DOHY ANNA KRITIKÁJA.
Amióta a kortárs színház lemondott önnön nagyságának és tévedhetetlenségének bizonygatásáról, felvállalva sebezhetőségét és az illúzió színházának végét, a néző számára egyre valóságosabb, hogy nem csak neki, de vele is játszanak – sőt olykor elsősorban vele. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A Trafó Koreográfusok új utakon-sorozatában volt látható a kanadai alkotópáros, Caroline Laurin-Beaucage és Martin Messier Soak című produkciója. A nézői tűrőképesség határait alaposan próbára tévő, egyszersmind izgalmas munka zene, fény és tánc real time-boszorkánykonyhájába csalta a vállalkozó szellemeket. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
A sorozat eredeti címe, a Flesh and Bone (Hús és vér) sokkal kifejezőbb és helytállóbb a Kegyetlen táncnál. Mert bár a balett rettentő kemény műfaj, amiről profi táncosok hosszan mesélhetnének: az élet az, ami igazán kegyetlen, nem a tánc. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Az ég tudja, honnan jönnek és hova tartanak Kovács Gerzson Péter táncalakjai, csak azt tudjuk, hogy örökös körforgásban vannak és délibábnak látszó ideákat kergetnek. KRÁLL CSABA CIKKE.
Az Eclipse első látásra pofonegyszerű, könnyen áttekinthető előadásnak tűnik, mégis bonyolult gondolati játszmákat indít el. De mire való a művészet, ha nem erre, hogy ne hagyjon nyugton bennünket. KRÁLL CSABA CIKKE.
Pár perc után már bele is merülök a lendület, az izomerő és a fizika kecses összhangjának csodálatába, ami mindig magával ragad, ha Cuhorka Emese lép színpadra. Tiszta tánc, tiszta látvány – egy darabig. Aztán hirtelen minden megváltozik, minden megkérdőjeleződik, a néző pozíciója legalább annyira, mint a táncosé. DOHY ANNA KRITIKÁJA.
Bekötött szemű pár dülöngél andalító dallamra egy kifújt tojásokból rakott szív alakú forma közepén. Elhal a zene, a két táncos tapogatózva, toporogva rálép az első tojásra. Majd a következőre. Reccs. DOHY ANNA KRITIKÁJA.
Amit tudni akarsz a testről, de sosem merted megkérdezni. Kicsit viccesen így vezethetném fel a kortárs német táncművészet egyik korszakos művét, amelytől a komolytalanság és a karót nyelt (ál)tudományoskodás egyaránt távol áll. KRÁLL CSABA CIKKE.
Egy férfi és egy nő, és egy egyáltalán nem hétköznapi történet. Grecsó Zoltán koreográfiáját a kiemelkedő színészi játék és a konfliktus szálainak mesteri szövögetése mellett a darab matematikai pontosságú szerkesztése teszi igazán különlegessé – de erre csak a darab második felében jövünk rá. DOHY ANNA ÍRÁSA.
Elég stabilan becsípődött Fehér Ferencnél a horror mint kulturális referencia: néhány éve a Drakula-sztorira kattant rá, most harmadmagával zombizik, és emlékezzünk csak, hogy a Morgan & Freemannek is volt némi pszichopatikus-lidércnyomásos kicsengése. KRÁLL CSABA CIKKE.
Valaki mesélte, hogy amikor véletlenül CD-t tett fel egy analóg lemezlejátszóra, megszólalt az adat a maga sistergő-krákogó valóságában. Nem tudom, valóban így volt-e, de megfogott a gondolat: vajon mi történne, ha lejátszhatnánk a digitális jelet analóg szerkezettel? DOHY ANNA KRITIKÁJA.
Mindent a szemnek, a fülnek, az érzékeknek, az ösztönöknek, sőt még annál is többet – semmit az értelemnek. Baj ez? Ugyan már! Egyedülálló hardcore „élményfürdő” a Liliom utcában, Sharon Eyal és a L-E-V újra hengerelt. KRÁLL CSABA CIKKE.