Hirdetés
Molnár Csaba alkotói együttműködésekben kiváló, a Marcio Canabarróval tető alá hozott Tropical Escape a tavalyi év egyik legjobbja volt, de amikor ő a séf, van, hogy kicsit bicegni kezdenek a dolgok. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Különös, hogy egy, a tánchoz annyi szállal kötődő művész, mint Henri de Toulouse-Lautrec, mennyire kevéssé ihlette meg saját történetével, alakjával eddig e művészeti ág alkotóit. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
A címet persze lopom, de hát tolvajtól lopni nem bűn, lépjünk is tovább a címproblémán. Frenák Pál új darabjában szinte minden tánccal kapcsolatos közhely előkerül: a tánc harc, ösztön, agresszió, öröm, szex, halál. Küzdelem a gravitáció ellen. Hogy történhet meg mégis, hogy a Lutte működik, mi több: nagyon jól működik? DOHY ANNA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Az EKF finisében mutatták be Pécsett Frenák Pál új előadását k.Rush címmel. A saját(os) műfajmegjelölés szerint az előadás „movie-moving”, azaz mozgókép ihlette koreográfia, színpadi road movie, egy felvonásba zsúfolt végeláthatatlan rohanás. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
A Tranzdanz Szimultán ablak című új előadása nemcsak letisztult, hanem meglehetősen lelassult táncmű. Egyfajta magyar butoh születésének szemtanúja lehet a néző táncelvi alapon. SISSO KRITIKÁJA.
Valaha repríznek – de ha valakinek ez nem tetszik, nevezze felújításnak – hívták, ha egy társulat éveken át pihentetett egy darabot, majd néhány évad elteltével ismét műsorára tűzte ugyanazt a koreográfiát. FUCHS LÍVIA KRITIKÁJA.
A Vég veled! egy férfi és egy nő találkozásával kezdődik. Szerencsére csak a kiindulópont hétköznapi, a megvalósítás eredeti. Persze a szürrealista festő, René Magritte világa által inspirált előadás esetén az lenne a meglepő, ha az, amit látunk, nem lenne meglepő. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
A londoni Hayward Gallery tetején hulahopp-karikázva fogalmazódik meg bennem, hogy a Move: Choreographing You című kiállítást kötelezővé kellene tenni tánctörténészeknek, táncosoknak, koreográfusoknak, kritikusoknak és leendő nézőknek 2-120 éves korig. Mindenkinek. JUHÁSZ DÓRA ÍRÁSA.
„Emlékszel, amikor ’89-ben zsúfolásig megtelt az Erkel Színház?” – kérdezte egyik barátom a másikat, a Köztársaság téri Csipkerózsika-ház befogadóképessége negyedével bíró Trafó kicsi, mégis foghíjas nézőterén az izraeliek első estjén, a függöny felgördülte előtt. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
20 éves a Figura Stúdió. A gyergyószentmiklósi társulat a jubileumot a Merlinben is megünnepelte Bozsik Yvette Játszótér című darabjával. Bízzunk benne, hogy akadt még fölös tortájuk, hiszen a színpadi darabot láncfűrésszel nyiszatolták szét. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.
Nem tudom, erény-e vagy sem, hogy Horváth Csaba voltaképpen bármilyen színpadi szövegre képes ráültetni a saját stílusát. Jómagam inkább erénynek gondolom, bár esetenként kétségkívül megszaporodnak a kérdőjelek. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Egy 1979-es keltezésű amerikai minimalista táncmű 2009-es felújításának európai premierje Bécsben. Organizátor: Lucinda Childs. A mű hiperbonyolult címe: Tánc. Első komment: amikor az idő vasfoga kicsorbul. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Hirdetés
Könnyen kínálja magát, hogy az ember összeolvassa, együtt értelmezze a PR-Evolution új estje két, bemutató előadásának címét. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Arról lehet és kell vitatkozni, mi a kortárs tánc, arról viszont nem, hogy feladata van a mában. Ez utóbbit azonban eleddig kevesen vették komolyan. Vagy tréfára. Gergyével azonban megtört a jég. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Az idei őszi fesztivál talán legérdekesebb vendége Louise Lecavalier volt. Egy ötvenkét éves táncosnő, aki kirobbanó formában lépett színpadra, tele virtuozitással, maximalizmussal, a tánc iránti megszállottsággal. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Gyártelepen bóklászunk, üvegcserepeken taposunk, őszi avarban gázolunk – tánc a hidegben. Valaki eszmél, valaki küzd, valaki fut – tánc a melegben. Monodrámák kint és bent a Fringe Pécs 2010 díjazottjaitól. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
A mívesen szórakoztatóra csiszolt felszín alól vallások, korok, kultúrák és a ma komor füstfelhője gomolyog elő fojtogatón, akár a színpadról fel-felszálló finom téglapor. A Sasha Waltz & guests fellépése pirosbetűs ünnep a Budapesti Őszi Fesztiválon. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A MILAN-hoz és a Twinshez még egy ikerdarab csatlakozott, a Wings, melyben Nelson Reguera Perez és Major László kettősét egy tangóharmonikás, Pascal Conte egészíti ki. Érzelem, intimitás, fizikalitás – a már megszokott összetevők, meglepetés nélkül. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Ritkán van lehetőségünk egy koreográfiát egymás után négyszer megnézni. Az őszi fesztiválon a flamand Kris Verdonck épp erre ad alkalmat. Az I-II-III-IIII című előadás azonban szerencsére stabil építmény. Az ismétlődés nem az unalomnak, sokkal inkább az elmélyülésnek kedvez. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Szemafor, tigris, vasdaru, emelő. A Design Hét keretében életre kelt Moholy-Nagy László filmváza a Millenáris Teátrumban és a Mai Manó Házban. „A-u-t-o-m-a-t-i-k-u-s-a-n.” FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
Anna Linsel és Rainer Hoffmann nagyon finom, pontos és értő filmet készített. A szerzőpáros láthatóan értette Pina Bauscht, a munkáját, sőt még a táncot is. Hiába csak rövid időre tűnik fel a nagyszerű koreográfus, a film mégis róla és az ő módszeréről szól. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.