A kusza történéseivel, távolított alakításaival helyenként legalább vicces előadásban Kovács Lehel rendezése a langyosan telő évek szürreális időélményét, üres foltjait sokkal inkább bosszantóan hozza létre, mintsem azt művészi értelemben lenne képes megmutatni. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
Zöldy Z. Gergely
SZÖVEGGYŰJTEMÉNY ELSZALADT ÉLETEKHEZ
NÉGYSZEREPLŐS VÁLTOZAT Thomas Vinterberg – Tobias Lindholm: Még egy kört mindenkinek / Városmajori Szabadtéri Színpad, Orlai Produkció
Az alkohol vagy bármely bódítószer mint munkaeszköz (és / vagy munkaártalom) nem újkeletű témája az irodalomnak; Szádeq Hedájat A vak bagoly című kisregényének tolltartófestőjétől az azt a Perzsiában idéző Hajnóczy Péterig számtalan példát sorolhatnánk. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
„OTTHON BABBAL NAGYON EGYSZERŰ MINDEN” Beszélgetés Szikszai Rémusszal
Ez a Dekameron nem az a Dekameron, siet leszögezni azonnal a Budapest Bábszínház új bemutatójával kapcsolatban a rendező Szikszai Rémusz, aki azt is elárulta, miért jó valahai mat-fiz szakosként élete eddigi legnagyobb projektjét rendezni. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
„SZABADJÁRA ENGEDHETEM A LOVAKAT” Beszélgetés Gergye Krisztiánnal
Gergye Krisztián rendezésében július 8-án mutatják be Szentendrén Bella Máté és Karafiáth Orsolya „horror mjuzikel komédiáját”, a Macskadémont. A koreográfus szülővárosába is visszatér: a 40 éves Kőszegi Várszínházat ünneplő projektje augusztus 3-án emlékező performance-szal zárul. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
AZ AZ IGAZSÁG Müller Péter: A vihar kapujában; Székely János: Caligula helytartója / Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg
…hogy az igazság sohasem egy és oszthatatlan. Mert mielőtt valamire végérvényesen rábólintunk, mérlegelni kell a körülményeket, érdemes számolni a következményekkel is. És legyünk bármilyen megfontoltak, mégis előfordulhat, hogy rossz döntést hozunk. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A FÉLELEM PRÓBATÉTELE Poulenc: A kármeliták / Magyar Állami Operaház
Vannak művek, melyek különös jelentőséget nyernek az ember életében, számomra A kármeliták beszélgetései ilyen. Ezért némi szorongással ültem be az operára, ám hamarosan eltűnt a félelem, és az előadás végére csak a boldog megrendültség érzése maradt. DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA.
DIDERGETŐ DIAGNÓZIS Molière: A képzelt beteg / Budapest Bábszínház
Halálos hiánybetegség sújtja Argant, a polgárt. Saját erények híján, melyek megszerzésének lehetetlenségére rá kellett hogy jöjjön, elképzelt testi nyomorúságait reklámozza, hogy sztárszerepbe jusson. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
„BÍZOM ABBAN, HOGY NEM VAGYOK ANNYIRA UNALMAS” Beszélgetés Cziegler Balázs díszlettervezővel
Cziegler Balázs szerint a jó rendezőnek határozott elképzelése van, de nem nyomja el a tervezőt, vizuális kérdésekben feltétel nélkül hallgat rá, és képes rá alkotótársként tekinteni. PAPP TÍMEA INTERJÚJA.
A BOLDOGSÁG NYOMÁBAN Puccini: Triptichon / Magyar Állami Operaház
Puccini korai operáit, a Le Villit és az Edgart, valamint a gyakran inkább operettként aposztrofált Fecskét leszámítva a komponista érett művei közül talán a Nyugat lányával és a Triptichonnal bánnak a legmostohábban az operaházak. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA.
KISMEDENCE Puccini: Pillangókisasszony
Aggasztó bejelentéssel indult, ám végeredményben tisztes-hangulatos nyári operaelőadásnak bizonyult Rost Andrea legelső találkozása Cso-cso-szán szerepével. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
KÖLTÉSZET ÉS VALÓSÁG Richard Strauss: Ariadné Naxosban / Magyar Állami Operaház
A sors iróniája, hogy magával a Strauss–Hofmannsthal-operával ugyanaz történt, mint a prológusbelivel: át kellett íródnia a körülmények kényszerítő nyomása alatt. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
MÁSIK ÉNÜNK SPORTSZATYORBAN Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde / Nemzeti Színház
Erős, tempós beszéddel igyekszik tolmácsolni a szünet nélkül adott, alaposan megrövidített drámai költemény verssorait a Nemzeti Színház előadása. Önmaga ellen teszi, mivel lényege nem a szóban, hanem a bábos-bábus darabközelítés figurakettőző szimbolikájában lenne. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
ZOKNIT HÚZNI A POLIPRA William Mayer: Haláleset a családban / Armel Operaverseny 2012
Amikor szenvedésem százhetvenedik perce környékén egy szereplő azt tudakolja ájtatos arccal, hogy ki a megmondhatója, mekkora gyötrelem, mekkora fájdalom a földön élni, legszívesebben felüvöltenék: én, én, én. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
LÁDÁCSKA Molière: A fösvény / Nemzeti Színház
A címszereplő éhkopp-estebédet készíttet elő, hogy muszájból vendégül lássa öregedő szíve ifjú választottját, Mariane-t. A vacsoratervezés során a fukar házigazda takarékos ötletekre jut: „…valami finom kis sűrű bab jó zsírosan, hozzá egy kis marhadarálék…” TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
BABAGYÁRI CAPRICCIO Knut Vaage: Veslefrikk / Armel Operaverseny és Fesztivál 2010
Illegális gyerekmunka a nightclubbá alakított babagyárban, avagy a vérszomjas varjak és a nárcisztikus kapitalista esete a sáslegénnyel: a Bergenben ősbemutatott Veslefrikk című családi opera alapján úgy tűnik, a norvég gyerekek élete se lehet könnyű. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.