Arról kérdeztük az igazgatót, hogy milyen stratégiai és konkrét elképzelései, ötletei vannak a Művészetek Palotája kiemelt művészeti státuszának megőrzésére. Az intézmény körüli ügyekről több írás is megjelent a közelmúltban, tudjuk azt is, hogy a kormányzat nem tekinti fontosnak a magaskultúrát, vagyis a helyzet bonyolult. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Vígszínház
„A RIZIKÓ NÖVEKSZIK, AZ PEDIG SOKBA KERÜL”
BEN TROVATO? Pokoli vígjáték – Egy sorozatgyilkos vallomásai / Vígszínház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2012
John Malkovich jött, látott – és tulajdonképpen győzött, még akkor is, ha mindaz, amit a Vígszínház hatalmas, üres színpadára felpakoltak köré, csak nagy jóindulattal nevezhető színházi előadásnak. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
KÖNNYŰ KATÁT TÁNCBA VINNI? Shakespeare: Makrancos Kata / Vígszínház, POSZT 2012
Borgőzös szombat este lomtalanítás Stratford-upon-Avon városában. Jön a társulat, eljátszik egy társulatot: hajléktalanok kapkodnak a kidobott tárgyakért. Jön a rendező, kiabálja: „ez a miénk!”, jön rá válasz is: „ez mindenkié”. Részegek meddő vitája a textus fragmentumai fölött. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A MI KIS VÁROSUNK Albert Camus: A pestis / Vígszínház, Házi Színpad
Látszólag színház- és színészellenes adaptációt készített Francis Huster az 1947-ben megjelent regényremekből. A monodráma előadójának sokszor azt is be kell mondania, mely szereplő szavát hallatja. S mégis: A pestis színészdiadal, igazi színház. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
EGYMÁSRANÉZVE ÉS SZEMBENÉZVE Színház és forradalom / Vígszínház
A Vígszínház a Magyar dráma napján Galgóczi Erzsébet szövegével emlékezett fel nem dolgozott, traumával telített múltunkra. Október 23-án ezt a megértve kérdező, mélyen empatikus attitűdöt ismét az ötvenes évek történeteire, azok kemény hatásmechanizmusaira irányítja. JÁKFALVI MAGDOLNA ÍRÁSA.
KOCKÁZAT NÉLKÜL Jürgen Hofmann–Lengyel Menyhért: Lenni vagy nem lenni / Vígszínház
A hatodik előadást láttam. Biztos ízlésű, szinte egyetlen premierről sem hiányzó barátaim derűsen bocsátottak útnak: kétórányi felhőtlen szórakozásban lesz részem. Percre pontosan két óra múlva azzal jöttem ki a színházból: legalább egy tenyérnyi felhőcske lett volna! TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
„NÉZŐ, LÉGY ELNÉZŐ” Shakespeare: Rómeó és Júlia / Vígszínház
Van minden: kivetített monitor, motoros száguldás színes mozgóképeken a színház környéki utcákon, majd élőben a színpadon, akrobatikus egyensúlyozás Júlia erkélye alatt, keresztül-kasul bejátszott nézőtér és romba döntött Vígszínház a kripta-jelenetben. Csak dráma nincs. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
JELES NAPOK 60 év – A Magyar Állami Népi Együttes műsora; Egy élet a tánc – a 80 éves Novák Ferenc köszöntése / Budapesti Tavaszi Fesztivál 2011
A tavaszi fesztivál idei évadjában feltűnően kevés táncprogram kapott helyet, viszont a véletlen egymás közelségébe sodort két jeles évfordulót. Jó, hogy így történt, mert a két est felskiccelte a néptáncművészet jelenét, de még inkább múltjának szinte összes jelentős irányzatát. FUCHS LÍVIA ÍRÁSA.
MONOREGÉNY Szepes Mária: A vörös oroszlán / Vígszínház
A lélekvándorlással foglalkozó regény lelke nem vándorolt át a monodrámába. Hosszú, minden ízében epikus történetmondás az osztályrészünk: az okos, átszellemült beszédű Venczel Verára szabatosan érdektelen képi és hangeffektusok palástja borul. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
WHO IS AFRAID OF Yasmina Reza: Az öldöklés istene / Vígszínház
Nem nagy öröm aranyhalnak vagy tulipánnak lenni az egyrészes darab színpadán. Az akváriumba belehánynak, a virágok földhöz csapva vesztik piros fejüket. A keserű vígjáték négy emberszereplőjén sincs mit irigyelni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A SZENVEDÉS/LY KÖZÖS period… / Vígszínház
A period… című előadás alatt megmártózhatunk az önsajnálat jólesően meleg, habos fürdőjében. Megnyugodhatunk, hogy a párkapcsolat (vagy a hiánya) mindenképpen nehéz ügy – s jó érzés ezt a terhet az alkotókkal és a nézőkkel, egy közösségként viselni. RÁDAI ANDREA CIKKE.
FÉNYTELENÜL Csehov: Ványa bácsi / Vígszínház
Áttetsző függöny mögött árnyalakok imbolyognak. Kopott bútorok, összemálházott könyvek romhalmazán elveszett, tévelygő lelkek feszülnek egymásnak; drámájuk mégsem tud fölszikrázni. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
NEM-VIDÁM SZTORI Mozart: A varázsfuvola / Vígszínház, Operaház
Ha Mozart Varázsfuvoláját operaházi közreműködéssel a Vígszínházban adják, fölteszem, odanyomulhat tollával a színikritikus, aki amúgy távol tartja magát (írásban) az opera-bemutatóktól. Pedig A varázsfuvola a legkedvencebb kedvence – kinek nem? CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
VILLÁSREGGELI Molnár Ferenc: Játék a kastélyban / Vígszínház
Sonka, tojás, hideg csirke, hal, szalámi, sajt, vaj, tej, méz, dzsem, rozskenyér, konyak, tea, rum. Falatok, kortyok a színműíró reggelijéből. Nem kétséges – a darab végén már az esti lakomára érti a lakáj –: a Vígszínházban „tálalva van”. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
FEKETE, FEHÉR Shakespeare: Othello / Vígszínház
Fekete kos dugja fehér bárányod, rikkantja Jago a bosszús Brabantiónak mindjárt a nyitó jelenetben. A sajátos szimbolika s a kortársi szlenggel dúsított nyelv is végigindázik a játékon. Új fordításban, vendég főszereplők ajkán szól a robusztus dráma a Vígszínházban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.