Számmágiáról, a gravitáció színpadi megjelenítéséről, és arról is beszélt a francia rendező, hogy „Ez meg mi?”. Aurélien Bory aSH című előadása a hétvégén kétszer is látható a Trafó nagyszínpadán. UPOR LÁSZLÓ INTERJÚJA.
Terék Anna Csönd című darabja – amit a társszerző, Molnár G. Nóra rendezésében október 25-én mutatnak be a Trafóklubban – arról szól, hogy egy jól funkcionáló család a kezeletlen háborús traumák miatt hogyan hullik szét. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Párhuzamokat, megfeleltetéseket fel lehet fedezni, ha nagyon akarunk, de lényegét tekintve nem sok szűrődött át Virginia Woolf Orlandójából a Dollár Papa Gyermekei erotikus filmelőadásába. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
Apáknak és fiúknak közös programként is ajánlja első rendezését, a Manna bemutatójaként szeptember 12-től a Trafóban látható Kereki című előadást Georgita Máté Dezső. Bár fizikailag nincs jelen, az elhunyt nagyapa is szereplője a három generáció találkozásáról szóló történetnek. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Az 1940-es évek végén a polgárháború elől menekülő görögök közül 7500-at fogadott be a magyar népi demokrácia, elvi alapon. Más szelek fújtak akkor. A Trafó Liberty Fesztiváljának ez a történet jelentette kiindulópontját – ezt gondolták több szempontból tovább tehetséges színházi alkotóink. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A végtelen dűne című alkotás 2019-ben elnyerte a Prágai Quadriennálé Országok és régiók szekciójának legjobb kiállításért járó díját. Ugyanez az alkotócsoport (Nagy Fruzsina kivételével) – Balázs Juli, Juhász András, Kálmán Eszter, Keresztes Gábor – Szabó-Székely Ármin dramaturggal kiegészülve készít most új projektet, egy immerzív installációt a Trafó Liberty fesztiválján Vízmezők címmel. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Különös dolog a nosztalgia, furcsamód működik. Összetettebb, mint ahogy valaha is gondoltam rá – előfordulhat, hogy nincs is köze az emlékezéshez, a konkrét visszajutáshoz. Inkább egy utazás, ami alatt újragondolhatunk dolgokat. FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA.
Van közérzet, van hangulat, van város, pontosabban a hetedik kerület – Reisz Gábor nem ment messzire a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjétől. De azért elment – a filmből a színházba. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A Trafó Világhazafiak című online beszélgetéssorozatában olyan magyar alkotókat vagy kultúraszervezőket szólaltatott meg, akik Magyarország határain kívül dolgoznak. A beszélgetéseket Upor László vezette, akivel egy extra adásban az eddig kérdezettek beszélgetnek május 12-én. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Dolgok, amiket egy ideig még biztosan nem tudok, akarok vagy merek tenni: színházba menni idegenek társaságában, előadást nézni a járvány okozta depresszióról, ismeretlenekkel beszélgetni titkos érzéseimről. Vagy mégis? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Az előadás galériájában néhány, Csoszó Gabriella által főként zoomon készített fotó árulkodik arról, mit várhatunk az online kutatószínháztól. A fényképeken a szereplők a térbeli távolság ellenére próbálják kezeiket összeérinteni. Utólag válik világossá, hogy a fotós sűrítése maradéktalanul kifejezi az előadás gondolatiságát. KESZTE BÁLINT ÍRÁSA.
Az „elő-adás” a Trafó célkitűzésének megfelelve nem egy élőben streamelt színházi előadás. Interjúk, próbafelvételek és az elméleti háttérmunkába való betekintés segítségével kerülünk közelebb ahhoz, amit az alkotók erről a témáról szeretnének átadni. Felmerül azonban a kérdés: miért nem werkfilm? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA.
„Nem szeretem a kefélni szót, a dugnit pláne nem, a basznit szeretem, de az meg a szöveget nem szereti”, így Esterházy, és valóban, a TÁPosok is csak kukaccal merik leírni az új e-előadásuk címét: B@szatlanul. KOVÁCS BEA KRITIKÁJA.
A kamera horrorfilmes zenére imbolyog a Trafó alagsora felé a Tünet Együttes A tünetegyüttes című filmre adaptált előadásában. Lent valami igazán szörnyű dolog várja: a független színház elmúlt harminc éve. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Fekete Ádám legutóbbi Trafós munkája a digitális térben játszódik, én pedig az ágyamból kapcsolódom be rá. Elég intim viszony ez, de már megszoktuk, a színház házhoz jön, sőt egyenesen a hálószobába. KOVÁCS BEA ÍRÁSA.