A Trafóban mutatja be Kárpáti Pál a Hogy a barátaim egyszer végighallgassanak című előadást. Vele beszélgettünk magányos üldögélésekről, szalonivászatról és a térképészet elhagyásáról. PROICS LILLA INTERJÚJA.
A Szívhangok Társulat Megeshetne másképp… című előadása tragikus képet fest a magyar egészségügy állapotáról, az ott tapasztalható intézményi szexizmusról és rasszizmusról. A bemutató utáni beszélgetés nem oldotta fel, inkább reprodukálta ezeket a jelenségeket. KISS LÓRÁNT ÍRÁSA.
Az egykor Budapestről hódító útra indult szórakoztató műfajt élesztik újra a Kabaréval, amit Ördög Tamás rendezésében, Hód Adrienn koreográfiájával május 31-én mutat be a Hodworks és a Dollár Papa Gyermekei a Trafó Klubban. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
A tizenkilenc főből álló akrobatacsapat vad színpadi kavargását Möbius professzor híres meggörbített szalagja inspirálta, amely úgy sík, hogy térbeli, mégis egyetlen oldala van csupán. UPOR LÁSZLÓ INTERJÚJA.
Imre Zoltán szellemiségéhez kapcsolódik az a két fiatal koreográfus, aki a róla elnevezett program támogatásával április 6-án mutatkozik be a Trafóban: Lukács Levente darabja, A hosszútávfutó magányossága a férfiassághoz, szerelemhez fűződő viszonyáról, Tóth Laura koreográfiája, a Follia a hétköznapi őrültségekről szól. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Két évvel az eredetileg tervezett időpont után végre a Trafó színpadán a kanadai kortárs táncszcéna figyelemre méltó csapata, a Compagnie Catherine Gaudet. A társulat vezetőjével arról is beszélgettünk, miért halványodik el bennünk a csodálatos. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Újra a Trafó vendége a kortárs világszínház egyik legsokoldalúbb alkotója, a Belgiumban élő olasz művész, Claudio Stellato. Nem szereti a szűk skatulyákat, és nem is igen lehet eldönteni, hogy színházcsináló, artista vagy performer. Work című munkája alapján leginkább mesterember. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
A brémai premier után február 11-én és 12-én a Trafó közönsége is láthatja Hód Adrienn és Molnár Csaba rendhagyó testekre komponált kortárstánc-koreográfiáját, a Harmoniát. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Lett volna itt egy előadás, egy másik, még 2020 őszén. Elfújta a covid valahányadik hulláma, így aztán a PanoDráma mégsem állt elő egy félig fiktív produkcióval. Hanem most, egy kicsit sem fiktívvel. Mert ez az ő terepe: a doku, a verbatim. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Blaszfémia, ha egy zenei képzettséggel nem rendelkező koreográfus karmesterként lép színpadra, vagy épp ez a kívülállás teszi lehetővé, hogy a mű hatásmechanizmusának a mélyére ásson? A kérdés leginkább azért aktuális, mert Xavier Le Roy Tavaszi áldozata január 20-án és 21-én a Trafóban látható. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A PanoDráma társulat a Trafóban mutatja be a Kár, hogy rák című előadását. A csapat egyik tagjával, az előadás dramaturgjával, Hárs Annával beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA.
A Picasso című előadásban Picasso, a művész háttérbe kerül. Picassót, az embert, a férjet, az élettársat, az apát, a nárcisztikust, a bántalmazót, a hipochondert, a puhulásnak indult testet látjuk. És Picasso ürügyén, az ő személyét csak felhasználva vet fel az előadás kérdéseket. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
Katona Éva Göndör László nagymamája, akihez az unoka a pandémia első időszaka alatt beköltözött. Egyrészt azért, hogy segítsen neki a hétköznapi dolgok elvégzésében, másrészt azért, mert egy műalkotás létrehozása közben szerette volna tisztázni a hozzá fűződő viszonyát, a nagymamaképét. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Góbi Rita táncművész-koreográfus szerelemduettnek nevezi a Trafóban december 14-én látható Sziget – Táncmonológok fényfürdőben című új produkcióját, melyben először dolgozik együtt Maurer Milánnal. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.