Sötét, levegőtlen, szomorú világba vált jegyet, aki ezt a könyvet megveszi. Ahogy a fülszöveg fogalmaz: itt mindenki árva, és tényleg, habár csupa egymásba tekeredett sorsot követhetünk nyomon pincemély perspektívából. A kommunizmus, majd szocializmus főzelékszagú, lemált vakolatú roncsregénye az Akvárium. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
A szaxofon tehet mindenről. Érces, dévaj hangjai beúsznak az elektronikus zongora futamai alá; finom dzsesszfíling, csipetnyi melankólia, meg némi erotika, megbizsergetik a szívet, a lelket, a gyomrot, s egyéb testrészeket. Mire föleszmélsz, már levettek a lábadról. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A kötet fülszövegét felkérésre én írhattam, vezethettem a közelmúltban a könyvbemutatót is. Egyetemi diákjaimnak a forrásjegyzék élén ajánlom. Mit szeretnék még? Azt, hogy e nagyszabású prózaszemle nem a polcokon rostokoló, hanem valóban megnyíló segédanyag legyen. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Harminc testrész történetét mondja el harminc egymással összeszőtt fejezetben Tóth Krisztina második novelláskötete: a kéz, a nyak, az ujjak, a láb, a fej vagy a vécén lehúzott tejfogak válnak jelképessé az emberi élet szerepektől szabadulni nem tudó történeteiben. GERE ZSOLT KRITIKÁJA.
Milyen a próza hétköznapi ruhája? Könnyen olvasható és hordható. Ideális viselet metró- és villamosutakhoz, bevásárláshoz, balatoni kiruccanáshoz. Szolidan elegáns, ízlés szerint egy csipetnyi humorral vagy csillogással. DUNAJCSIK MÁTYÁS KRITIKÁJA.
Az irizálóan szép összetett szó, a küllőgyöngy az Idegen test című versben forog és fénylik, „ragyog, mint a macskaszem”. Egyik jelentése szerint „tarka, forgó köröket” rajzol ki a különös tárgy. Tóth Krisztina egész könyve körkörös: versgyöngyöket forgat a kötet rendje. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Nekem nem az Ablak-Zsiráf, hanem a Gőgös Gúnár Gedeon volt a kedvencem, és egész jól megvagyok ma is Lukács Kató rajzaival, de ebben a könyvben épp az tetszik, ami nem nosztalgikus. KÜRTI EMESE ÍRÁSA.