A férfiak szívéhez állítólag a gyomrukon át lehet közel kerülni. A Múzeumok Éjszakáján kiderült, nem ez az egyetlen út. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A sajtóban kongatják a vészharangot: merénylet készül a Szépművészeti Múzeum patinás épülete, sőt az egész Hősök Tere architektúrája ellen. A Tálaló szervezői már egy évvel ezelőtt műsorra tűzték a múzeum bővítéséről folytatandó vitát. Pedig az ügy akkor még nem is létezett. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Ötvenöt kép – könnyen befogadható tárlat. Francia avantgarde – sokak kedvence. A századforduló és századelő óriásai testközelben – egyszerűen tökéletes csemege. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Miért zarándokoljunk el a Szépművészeti Múzeum termeibe, ha a tömegnyomortól alig látunk valamit, ha furtonfurt tülekedni kell, hogy megközelíthessünk egy-egy műalkotást? Mi lehet ennyire vonzó százharminc festményben? DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.
A Szépművészeti Múzeumban bemutatott tárlat számos ponton árnyalja „a fény festőjéről”, a talányos és fantasztikus tájairól ismert angol festőművészről kialakult képet: nemcsak a klasszicista gyökerek sejlenek fel, hanem a már-már absztrakt végpont is. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.
Az egyműves kamarakiállítás olyan, mint a belga praliné: ha „ennyi pénzért ilyen keveset” adnak, akkor minden ízt ki kell élvezni. Erényt csinál a szükségből: jobban kell figyelnie az óriástárlatok káprázataira szocializált nézőnek. RÉNYI ANDRÁS ELEMZÉSE.
Ha Moreau 1880-ban nem dönt úgy, hogy kivonul a hivatalos művészeti életből, és minden külső körülményt kizárva megteremti saját álomvilágát, majd házát és műveit nem hagyja rá a francia államra, akkor most nem jöhetett volna létre a Szépművészeti Múzeum kiállítása. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.
A kérdést egyetlen szóval meg tudom válaszolni. Az indoklás kicsit bonyolultabb, mert túl azon a kézenfekvő érven, hogy van nekünk sajátunk, minek szaporítsuk, meg hogy a nacionalizmusok természete kínosan egyforma, Mucha-kiállítást mégsem látunk minden nap Budapesten. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
A Reneszánsz Év részint imponálóan, részint zavarba ejtően széttartó programsorozatába nem minden erőltetés nélkül illeszkedett a Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítása. Ám a dús eredmény felülírja, sőt feledteti a társítás keltette formális aggályokat. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A festészeti szimbolizmussal nehéz bármiféle kapcsolódási pontot találnunk, főleg ha mellémegy a transzcendens alapélménynek, és ebbéli szándékait csupán búvalbélelt, ám szertelenül gazdag költői képekben tálalja. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A reneszánsz év áthallásos kiállítása a Szépművészetiben, melynek művészeti vonatkozása is van. Botticelli, Pontormo, Leonardo, Fra Angelico és a többiek. Megfeledkezünk a reformokról. KÜRTI EMESE ÍRÁSA.