Rakovszky Zsuzsa - Revizor - a kritikai portál

Rakovszky Zsuzsa

SZERENCSE, HOGY NÉMA
Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei

Szerző: Nagygéci Kovács József | 2023. jún. 4.
Rakovszky Zsuzsa új kötete retrospektív keretű klasszikus fikciós történelmi regény. A látszólag egyszerű próza komolyan megdolgoztatja az olvasót, bár nem témájával, még csak nem is szövegalkotói eszközeivel, hanem azzal, hogy olyan perspektívából mutatja a valóságot, ami a huszonegyedik századi ember számára nagyon ismerős. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

AZ EMLÉKEZET, FELEJTÉS ÉS KÉPZELET LABIRINTUSÁBAN
George Szirtes: Előhívás

Szerző: Szarka Judit | 2019. szept. 30.
George Szirtes Magyarországon született, majd 1956-ban vándorolt ki szüleivel Angliába. Itt lett belőle költő. Az Előhívás lapjain édesanyja tragikus életének és halálának történetében egy befejezhetetlen gyászmunka folyamatát írja meg. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.

Tovább a cikkhez

TÜNDÉRMESÉK KIS HIBÁVAL, CSILLOGÁS NÉLKÜL
És boldogan éltek? – Mesehősnők utóélete

Szerző: Fekete I. Alfonz | 2019. jan. 13.
A magyar szépirodalom találkozása a tündérmesével, avagy mi tudja magyarrá tenni ezt a műfajt 15 plusz 1 szerző szerint. FEKETE I. ALFONZ ISMERTETŐJE.

Tovább a cikkhez

BEFEJEZETLEN HONFOGLALÁS
Alice Munro: Kilátás a Várszikláról

Szerző: Sántha József | 2018. dec. 7.
A Nobel-díjas alkotó nagymestere a kisprózának, rejtélyes, titokzatos tünemény, igazi realista, de a dokumentumokat is bőséggel felhasználó novelláiban mindig hagy valamiféle rést a misztikumnak. Pontosan annyi valóságot enged be írói világába, amennyi talányt. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.

Tovább a cikkhez

ANYANYELVEM A VERS
A fecsegő potyautas 45.

Szerző: Darvasi László | 2018. júl. 12.
Versül beszélek, versül gondolkodom, és verset eszem, azt iszom, és verssel fizetek. Vers, hogy élek, és ha nem fogok, az is vers lesz. Versbe fognak belekaparni végül. De ezt úgy mondom, hogy a ház előtt eltört egy cső, van kenyér, tej, a piszkavasat leértékelték éppen, migránsok közelednek nagy, fekete fürtökben, Magyarország szabad ország, meg úgyis, vagyis azt is mondom, hogy persze az anyátok picsája. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

ÁDÁM ÉS A NATURE’S SOUND
Rakovszky Zsuzsa: Célia

Szerző: Harmath Artemisz | 2017. jún. 8.
Rakovszky Zsuzsa klasszikus férfiszerepbe bújik új regényében. Ezzel hátat fordít a „női nézőpont” kortárs divatjának, de saját, női elbeszélőket játékba hozó próza-gyakorlatának is. HARMATH ARTEMISZ KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

KÉPES BESZÉD
Textúra 2015, Magyar Nemzeti Galéria

Szerző: Németh Bálint | 2015. okt. 31.
Idén már másodjára jött létre a Textúra névre keresztelt szövetség, melynek keretében múzeum, színház és irodalom fonódik össze alkalmi jelleggel, egy-egy este erejéig. NÉMETH BÁLINT ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

VÁLTOZATOS IDEGENSÉG
Alice Munro: Boldog árnyak tánca

Szerző: Pogrányi Péter | 2015. szept. 24.
Alice Munro novellái könnyen felismerhetőek különleges hangulatukról. Derűs, fanyar, fájdalmas nosztalgia sugárzik belőlük, szövegei kimondva-kimondatlanul szinte mindig az elmúlás abszurditásáról és az idegenség variációiról szólnak. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

PÁRHUZAMOS KRITIKÁK
Margócsy István: Eleven hattyú

Szerző: Tarján Tamás | 2015. júl. 20.
Kortársi kritikagyűjteményének valamennyi fejezetét 19. századi idézettel nyitja, könyve egészét 1838-ban megfogalmazódott gondolatokkal zárja a szerző, hogy két nagy szakterületét, a romantika/reformkor irodalmát és a modernitás-kutatást összekapcsolja. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.

Tovább a cikkhez

A TÚLVEZÉRELT EMBER
Ibsen: Brand – Nemzeti Színház

Szerző: Csáki Judit | 2015. febr. 28.
Ibsen első „római” darabját, a Brandot most először láttam színházban. Méghozzá a Nemzetiben, igen. Pont olyan előadás, amilyenből vagy tizenötöt dobott a szemétbe a Nemzeti fura ura: színház. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

HALOTTAK LAPJA
Holmi 25 év, 2014. október

Szerző: Sántha József | 2014. nov. 7.
A Holmi 25. születésnapján a szerkesztők arra az elhatározásra jutottak, hogy a rendszerváltás hajnalán megindult folyóiratot megszüntetik, nem csinálják tovább. Ez a szám ünnepélyes búcsú egyben, ha még az év végéig meg is jelenik majd a lap. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

SZTAVROGINÉK NEM JÁRTAK NYUGAT-MAGYARORSZÁGON
Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok /Magvető

Szerző: Szűcs Teri | 2014. júl. 27.
Egy lány megtudja, hogy akit vér szerinti apjának gondolt, az valójában mostohaszülője; beleszeret egy gazdag, polgári családjának hátat fordító, radikális és újszerű elveket valló fiúba, akinek azonban egy színésznővel is van viszonya. Kitör egy rövid, ám a társadalmat alapjaiban megrázó forradalom, s annak e fiú fontos funkcionáriusa lesz. SZŰCS TERI KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

EGY NAGY CSALÁD
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét / Libri

Szerző: Csáki Judit | 2014. júl. 10.
A memoár kényes műfaj, a családtörténet még inkább az: a hitelesség a rákfenéje. Csakhogy a hitelességhez édeskevés, ha a bennfoglaltak pusztán igazak. Muszáj, hogy a szerző néma, mégis aktív dialógust alakítson ki reménybeli olvasóival. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

A NŐK NEM FOCIZNAK, ENNYI A KÜLÖNBSÉG
Scherter Judit: Hősnők és írók

Szerző: Tarján Tamás | 2013. máj. 28.
„Mély meggyőződésem, hogy a nőnek közvetlenebb a kapcsolata az univerzummal, kozmikusabb lény, mint a férfi” – vallja a kilenc interjúalany egyike. Nekem pedig mély meggyőződésem: a férfi hajszálra ugyanolyan kozmikus lény, mint a nő. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

CSÖMÖRBŐL VÖDÖRBE
Rakovszky Zsuzsa: VS

Szerző: Lénárt Ádám | 2011. szept. 17.
Rakovszky Zsuzsa hiánypótlónak szánt regénye mindent megtesz azért, hogy címével, borítójával, témájával már első látásra birtoklási vágyat ébresszen olvasójában, a VS azonban nem csak a felfokozott várakozáshoz és az epikus anyagban rejlő potenciálhoz képest lohasztó. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez