Jöttek, beköltöztek, előadták. Kaposvári főiskolások azt tesztelték, milyen művészi lehetőségeket kínál egy laboratórium, majd a kísérlet eredményét ellenőrzésre átnyújtották a közönségnek. SZABÓ LEA KRITIKÁJA.
Koncert – így az alcím; és ez nem egészen pontos, mert amit a kétezer ember látott és hallott a pécsi Sportcsarnokban, az egy koncertformájú színház volt. Ne tévesszen meg senkit, ha egy színész énekel, attól ő még színész – és hát a zenekar, az is színházat csinált ezen az estén. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Mi csak akkor tudunk beszélgetni, ha a színház maga is szóba áll velünk. Ha nem monológot folytat, nem magánügy, nem önmagába zárkózott művészet, hanem megszólít, jelenlévőnek, netán alkotótársnak gondol. TOMPA ANDREA ÍRÁSA.
Miközben Ladányi Andrea táncművész Az öreg hölgy látogatása címszerepében játszott a Nagyszínházban, addig diákjai a POSZT Széchenyi téri Könyvszínpadán tartottak mozgásbemutatót. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA.
Bunda, nagy-nagy bunda volt a TÁP Színház harmadik – hatalmasra keresztelt –színészversenye. A zsűri kezdettől fogva Anger Zsoltot nyomta – de nem el, mint hajdan Krahácsot -; ő nyert, naná. Ahhoz persze, hogy igazi bunda legyen, Angernek rossznak kellett volna lennie. De jó volt. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Bálint Andrástól a Modern Magyar Képtár I.-ben megtudjuk, hogy „a fehér pötty fontos” – aztán kíméletlenül megtúráztat minket. Mácsai Pál a Csontváry Múzeumban saját bevallása szerint „igyekszik megúszni, hogy a koloritról beszéljen”. Hagyja, hogy üldögéljünk. Megússza. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA.
Máthé Zsolt előadása voltaképpen egy iskolai tanítási napot mutat be másképp, mondhatni, rendhagyóan – zenével, énekkel, rímmel, mozgással, kivetítővel –, melynek kapcsán joggal tehetjük fel a kérdést: ezt így is lehet csinálni? BUZÁDI-SALLAI ZSÓFIA ÍRÁSA.
Pécsett minden a színházról szól. Az, ami a versenyprogramban szerepel, meg az is, ami a Dantéban, a Tettyén s másutt látható-hallható, legyen az koncert, gyerekelőadás, pályakezdő fiatalok bemutatkozása, kiállítás vagy könyvbemutató. A szakmai beszélgetés is színház. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A címbe citált mondatnak önmagában nem sok értelme van, bár tagadhatatlan, hogy jelent valamit. SZ. DEME LÁSZLÓ ÍRÁSA.
Ha pontos ízléssel történik, senkinek sem lehet ellenére, ha egy koncerten egymás mellett szólalnak meg komoly- és könnyűzenei produkciók. Muzsika ez is, az is, harmonikus hangszerelés esetén miért ne vegyülhetnének egymás mellé? SZ. DEME LÁSZLÓ ÍRÁSA.
Mi kell az egyszemélyes előadóest érvényes megszólaltatásához? Elsősorban egy sokszínű és erőteljes művész egyéniség, aki birtokában van annak a színészi kisugárzásnak és aurának, amely egyedül, önmagában képes fenntartani a közönség érdeklődését. SZ. DEME LÁSZLÓ ÍRÁSA.
A következőt tudom jelenteni: amióta először – vagy egy éve – láttam a Katona József Színház Dzsesztetés című produkcióját az A38 hajón, jelentős előrehaladás történt. Kivált Pelsőczy Réka és Nagy Ervin jutott előre több hanggal is saját hangszerének megszólaltatásában. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Az ember szinte hallja Bonnie Tyler rekedtes és elszánt üvöltését: I need a hero… A Die Hardnak pedig végtére is létezhető fordítása a halálkemény… A kétfajta gátlástalansághoz még hozzávehetjük magát a filmet, meg azt is, aki írta. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Peter Weiss drámájában Sade Márki 68 éves. Idén a ’68-as forradalmak 40 éves évfordulójára emlékezünk. A kaposvári főiskolások Marat/Taram előadása előtt ilyen és ehhez hasonló aktuálpolitikai fogódzókat keresünk. SZABÓ LEA KRITIKÁJA.
Csordulásig telt nézőtér, doboló lábak, ficergő csípők, a csillagos ég meg a pécsi romok – és egy-két meglepetés-áramszünet. A Budapesti Klezmer Band június 9-én este adott koncertet a POSZT-on, a Tettye Vendéglő szabadtéri színpadán, Klezmer varázs címmel. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA CIKKE.