Nánay István. Szkárossy Zsuzsa felvétele

Idén is az első nap délelőttjén Galamb, a moderátor arénát alakít ki a sorokba rendezett székekből, s e körbe ülteti be a szereplőket: az előző esti előadás alkotóit meg a „szakértőket”. Ezzel feloldja azt az évtizedeken át megváltoztathatatlannak tűnő felállást, hogy a felkért hozzászólók pulpituson, elnöki asztal mögött, vagy „csak” térben elkülönülve mondják a magukét, a művészek meg valahol a terem végében morognak a bajszuk alatt. Ilyen körülmények között lehetetlen a párbeszéd, nem alakulhat ki szakmai eszmecsere.

A felkínált új szituáció viszont bennünket, akiknek hivatalból kell megfogalmazniuk az adott előadásról kialakított véleményüket, érdekes helyzetbe hoz, hiszen kétfelé kell beszélnünk: a tőlünk két karnyújtásnyira ülő rendezőhöz, íróhoz, szereplőkhöz, meg a hátrébb tömörülő közönséghez. Ide közvetlenül, oda kicsit teátrálisan. S miközben mindannyian a magunk monomániáját próbáljuk elmondani, figyelnünk kell társaink, meg a körön belül és kívül lévők reakcióira, s nem mellékesen a fel-alá sétáló, hol itt, hol ott feltűnő Galamb sürgető vagy engedékeny metakommunikációjára is. Igazi színházi szituáció.

Tasnádi István és Telihay Péter. Szkárossy Zsuzsa felvétele

Ezen a porondon jó volt együttjátszani Tasnádi Istvánnal és Telihay Péterrel, mi voltunk a POSZT első négy napján látható hat előadás „előimádkozói”. Nagyon különböző emberek kerültek egymás mellé, de ahogy ezt belülről megítélhettem, figyeltünk egymásra, egyikünk sarkosabb véleményét a másik vagy a harmadik egy más aspektus felvillantásával helyére tudta tenni. Tiszteletben tartottuk Kukorelly Endre válogatását, s a produktumokat önmaguk értéke szerint igyekeztük elemezni. Eközben persze sokszor mondtunk ellent egymásnak, hiszen nyilván másként közelíti meg ugyanazt a témát az író-dramaturg, a rendező meg a kritikus, de sem egymás között, sem köztünk és az alkotók, illetve a hallgatóság között éles vitára vagy kellemetlen szituációra nem került sor.

Szakmai beszélgetés. Szkárossy Zsuzsa felvétele

Ez utóbbi megállapítás nem biztos, hogy minden szempontból jó. A kialakult koreográfia (a három felszólaló után a válogató és az alkotók is szólnak, s ez minimálisan is harminc-negyven perc) és az előadásonként nagyjából egy órára korlátozott időtartam ugyanis nem engedi, vagy legalábbis megnehezíti, hogy ténylegesen egy-egy előadás problémáinak a mélyére ássunk. Pedig úgy tűnik, a közönség nem idegenkedne ettől.

Már önmagában is remek, hogy a szakmai a POSZT más programjaival egyenrangú esemény, s évről évre minden délelőtt megtelik a terem az érdeklődőkkel. Az természetesnek vehető, hogy az érdekeltek, a terítéken lévő előadás közreműködői megjelennek – többnyire csak addig, amíg róluk van szó –, s az is, hogy a szűken vett szakmából kialakul egy törzsközönség. Jóleső érzés, hogy a zsűrik tagjainak többsége végigüli a beszélgetéseket, hogy határon innenről és túlról számos kritikus, dramaturg, színházvezető, rendező, sőt színész számít a szakmai találkozások elmaradhatatlan hallgatójának. Az még szívderítőbb, hogy a törzsközönség jelentős hányadát nézők alkotják, elsősorban fiatalok, de mások is.

Telihay Péter és Nánay István. Szkárossy Zsuzsa felvétele

Nem könnyű a szakmai és/vagy a civil közönséget bevonni a beszélgetésekbe, bár mindig akadnak olyanok, akik szeretnek szerepelni, vagy akiket sikerül annyira felbosszantanunk, hogy legyűrik gátlásaikat, ami a szakmai előadókkal szembeni tekintélytiszteletükből, meg abból fakad, hogy kevésbé ismerik az úgynevezett szakmai zsargont.

Kifejezetten jót tett az idei beszélgetéseinknek, hogy az első hosszú hétvége idején egy budapesti mérnök és barátai nemcsak állandó hallgatóink voltak, hanem személyükben az az ideális néző szólalt meg, aki nem egyszerűen szereti a színházat, de sokat is tud róla. Kiegészítéseikkel, megjegyzéseikkel a beszélgetéseket nem egyszer továbblendítették, és új szempontokkal gazdagították.

Az viszont nem tett jót a diskurzusnak, hogy amikor a több szempontból problematikus Ivanovról esett szó, sem a rendező, sem a legszűkebb alkotói stáb más tagja nem jelent meg, így a nem éppen hízelgő véleményünket kénytelenek voltunk két színészre zúdítani.

A magam részéről kifejezetten sajnáltam, hogy el kellett utaznom, s ily kurtára szabatott matiné-fellépéseim sora.

Kapcsolódó cikkünk:
POSZT 2008