Ha az a kérdés, hogy David Benioff és D.B Weiss minden tekintetben hűen adaptálta-e Cixin Liu kultregényét, minden bizonnyal nem a válasz. A 3-test-probléma viszont így is remek sorozat. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
David Nicholls regényének második adaptációja az elsőt minden téren felülmúló, önmaga értékén is kiemelkedő produkció, amely a korábbi feldolgozás összes hibáját korrigálja. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Innen-onnan szinte minden ismerős lehet, ami csak a Netflix új lengyel sorozatában elénk kerül. Mindössze az a derűs fesztelenség lepheti meg és késztetheti irigykedésre a magyar nézőt, amellyel e másik kelet-közép-európai országban át lehet lépni a nemzeti, kulturális, vallási és történelmi érzékenységek garmadáján. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Peter Morgan sokszoros díjnyertes sorozata, A korona a végéhez érkezett. A búcsú azonban keserédes: a ’90-es évek végét, a 21. század elejét bemutató szezon egyszerre csúcspont és zuhanás a mélybe. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA.
Wes Anderson nem először adaptálja Roald Dahlt. A fantasztikus Róka úr után a sokak által rajongott, mások szerint erősen túlértékelt rendező most négy rövidfilmmel állít emlékművet a termékeny szerzőnek, akinek specialitása az antihősök piedesztálra emelése, és a boldogtalan felnőttben lakozó sértett gyermek bizarr történetekkel való kárpótlása. SUGÁR BERTALAN KÜLÖNVÉLEMÉNYE.
Sűrű hónap elé néznek a kultúrakedvelők decemberben is: lapunk főszerkesztőjének szubjektív ajánlójában (majdnem) tíz színház, film, opera, könyv, nem csak Budapesten, hanem a szomszédos Bécsben is.
A Bridgerton még mindig bájos, de triviálisabb, mint előző évada. Fő alkotóeleméből, a romantikából és a szenvedélyből pedig alig kapunk. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA.
A járvány első hulláma idején Benedek Ágota karanténblogot írt, ami olyan sikeres lett, hogy a blogból könyv született, sőt állítólag a megfilmesítését is tervezik. Hogyan lesz a blogból könyv? VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA.
A 19. századi brit arisztokrácia olykor Billie Eilish zenéjére táncol a Netflix egyik legszórakoztatóbb, pikáns és szellemes adaptációjában. FÁTRAI KATA ÍRÁSA.
Az igazi gyász lényege, hogy nem akarjuk feldolgozni – állítja Wéber Kata és Mundruczó Kornél új, a Velencei Filmfesztiválról Martin Scorsese segítségével a Netflixre katapultált fájdalom-drámája. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A Netflix egyik legújabb minisorozatában Anya Taylor-Joy végleg tanúbizonyságot tesz tehetségéről. A vezércsel azonban nemcsak ezért érdemes a figyelmünkre, hanem mert úgy mutatja be a tehetséget és annak árnyoldalait, ahogy nem sokan tették korábban. VIGH MARTIN ÍRÁSA.
Karantén idején az emberrel sok minden megesik, ami máskülönben nem. Még sorozatnézésre is sor kerülhet. Védőfelszerelésben. MERÉNYI ÁGNES NAPLÓJA.
A Netflix egyik legimádnivalóbb, a szexualitást övező tabukat döntögető sorozatának második évada minden erényét megtartotta, és még emelte is a tétet. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA.
A Grace és Frankie utolsó előtti évada ugyanolyan lélekmelengető, vágyteljesítő gyógyászati segédeszköz, mint a korábbiak – habár az írók érezhetően kezdenek belefáradni a sok hűhóba. BUJDOSÓ BORI ÍRÁSA.
A rendezőnek, akinek nevét együtt emlegetik a robbanásokkal és sokkoló akciójelenetekkel, eddigi legféktelenebb és őrültebb filmjét mutatta be a Netflix. Fogyasztása feszült figyelem mellett ellenjavallt. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.