A rendezőnek, akinek nevét együtt emlegetik a robbanásokkal és sokkoló akciójelenetekkel, eddigi legféktelenebb és őrültebb filmjét mutatta be a Netflix. Fogyasztása feszült figyelem mellett ellenjavallt. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.
A filmesek sohasem unnak rá a római katolikus egyház pazar külsőségeire, mi pedig képtelenek vagyunk betelni az idős nagy színészek látványával: ez a két örök tényező működteti Fernando Meirelles jóhiszemű és jól sikerült pápaügyi dolgozatát. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A mozi klasszikus rajongóin kívül talán csak a képregények fanatikusai várhatták jobban Scorsese új rendezését: most végre ők szólhatnak be a film nagy öregjének a 210 percen át hömpölygő Az ír miatt. A vidámpark kontra klasszikus mozgókép szkanderben az utóbbi hívei kaptak nem kevés muníciót. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Úgy látszik, Noah Baumbachnak a válás jön be: a Házassági történet a legjobb filmje A tintahal és a bálna óta. Remek írói-rendezői-színészi teljesítmény, és csak egy egészen kicsi hiányzik ahhoz, hogy igazán nagy film legyen. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
Itt az ősz, vagyis a presztízsfilmek ideje. Nagy és lehetőleg történelmi drámákkal, drága jelmezekkel és sokatmondó tekintetekkel köszönt be a már az Oscarra kacsingató időszak. Úgy tűnik, idén a Netflix sem maradna ki a versenyből: Scorsese tuti filmje előtt még egy Shakespeare-átirattal próbál bejutni a filmes gálára. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Azt már tudtuk, hogy a világ alapvetően két csoportra oszlik: a szelídekre és naivakra, vagyis az örökös csalások áldozataira, illetve a szemfülesekre és keményekre, akik nem csak fontolgatják a (törvényes) határok tágítgatását, hanem át is lépik, ha kell. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Vincenzo Natalinál jobban talán senkit sem sújt az elsőművesek átka. Az amerikai rendező több mint húsz éve igyekszik megugrani vagy legalább megközelíteni első nagyjátékfilmje presztízsét és közönségsikerét, a ma már igazi kultfilmmé érett Kockát. Most egy Stephen King-adaptációval próbálkozott a Netflixen. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Az Oscar-díjas Susanne Bier számára minden adott volt, hogy elkészítse a műfaj egyik legkreatívabb filmjét. A Bird Box felülmúlhatta volna a tavalyi szenzációs Hang nélkült, de sajnos a nyomába sem lép annak. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA.
Alfonso Cuarón csendes, fekete-fehér remeklése pontot tesz a vita végére: a Netflix is képes olyan egészestés játékfilm készítésére, aminek a helye a világ élvonalában van. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Ki gondolná, hogy egy ál-szereplőválogatásból egy egész társadalom kórképe is kirajzolódhat? Az idei Berlinálé egyik legjobb dokuja áprilistól a Netflixen is elérhető lesz. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A Szívek szállodájának kisvárosa még mindig ugyanúgy néz ki, mint közel tíz éve, s a dialógusok is pontosan úgy pörögnek, mint egykoron. Csupán Lorelai Gilmore arca változott. GERA MÁRTON KRITIKÁJA.
A Netflix eddigi legdrágább sorozata, a The Get Down bukott egy jó nagyot, pedig mindenkinek látnia kéne. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Hangulatosan kelti életre a nyolcvanas évek filmvilágát a Netflix új sorozata. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Pablo Escobar belenéz a kamerába, sejtelmesen mosolyog, elkezdi sorolni a körülötte álló rendőrök nevét, közben szól a latin zene, és az ember azt érzi, már régen túlléptünk a House of Cards zsenialitásán. GERA MÁRTON KRITIKÁJA.
Washingtoni politikai körök önzéssel, hatalomvággyal és aljassággal teli játszmái sokrétegű történettel, parádés alakításokkal és lélegzetelállító rendezéssel. A szenzációs, harmadik évadát nemsokára bemutató Kártyavárral a tévésorozatok nem csak beérték, de sok tekintetben le is hagyták a mozifilmet. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA.