Talán lehetne még segíteni ezen, lehiggadva, belátva, elismerve a hibát. De az uralkodó rendszerébe egyszerűen nincsen beleépítve a korrekció lehetősége. Ezért fog erre rámenni minden és mindenki. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Két éve Hamlet-rendezését hozta el Gyulára, mellyel tavaly a legjobb rendezőnek járó Uniter-díjat nyerte el. A Hamlet kérdéskör tovább feszítette, ebből született meg Vízkereszt-rendezése, melyet az idei gyulai Shakespeare Fesztiválon láthattunk. Bocsárdi László rendezővel, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház igazgatójával beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Amióta nem tudjuk teljes bizonyossággal megmondani, mit is gondolhatott Shakespeare a nők egyenjogúságáról, a Makrancos Katát habkönnyű vígjátéknak, nagy szerepkomédiának szokás játszani, némi jelentőségteljes ki- vagy összekacsintással a végén. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Gothár Péter Megáll az idő című filmjében a főszereplő Köves Dinit már gimnazistaként játszotta. Közel húsz évig a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze volt, egy évig igazgatta is az intézményt, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. Most az Örkényben játszik. Emellett rendez, a Kőszegi Várszínház visszatérő rendezője. Idén Shakespeare Vízkereszt, vagy bánom is én előadását állította színpadra. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Némi – na jó: rémületesen „nyáriszínházas” – leegyszerűsítéssel azt mondhatnánk: a kőszegi Jurisics-várban bemutatott Vízkereszt tétje az, hogy sikerül-e elhitetni a közönséggel, hogy Trokán Nóra és Takács Géza hasonlítanak egymásra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Irodalomtörténeti esemény a Slam.pont elnevezésű slamperiodika (mondják a kiadó meg a szerzők). De vajon mitől slamperiodika, ha nem slamirodalom? Vagy: mitől irodalomtörténet, ami slamperiodika. Mitől esemény? És kik azok a CSION BÖLCSEI? TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
A margitszigeti szabadtéri hatalmas színpadán elveszett a soknemzetiségű társulat jobbára a dráma szövegének értelmes interpretálására szorítkozó előadása. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Nem, nem fogom vissza magam, mindent és mindenkit leírok, mert ebben az előadásban mindenkiről van mondanivaló. Hogy ez az előadás rendben van, azt már az első pillanattól fogva lehet tudni, egyszerűen jól kezdődik. FORGÁCH ANDRÁS ESSZÉJE.
Bagó Bertalan rendezése a generációváltás problémáján keresztül szemléli a Lear királyt: a visszavonuló uralkodó tényleges hatalmát, teljes birodalmát készül szétosztani három lánya között. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
Következő verseskötetéről, a műfordítás lehetőségeiről, művészetről, Magyarországról és a másság társadalmi elfogadottságáról beszélgettünk Gerevich Andrással. AYHAN GÖKHAN INTERJÚJA.
Kevés ilyen demokratikus társaságot ismerek, mint a fordítókollégák együttesét. A Műfordítók Egyesülete negyedik szakmai hétvégéje Dobogókőn – ezúttal is Nádori Lídia és Kriszt Magdolna szervezésében – talán a korábbiaknál is jobban sikerült: a gazdag szakmai programra a ráadás idén kórusimprovizáció volt Tóth Árpád vezetésével, és egy meglepetés: Soproni András és felesége, Meny Tatyjana bábszínháza. MESTERHÁZI MÓNIKA TUDÓSÍTÁSA.
Bagossy László nem Shakespeare darabját, hanem a Prospero rendezte előadást állítja színpadra. Bár a varázslatos sziget – a színház – hatalmába keríti, A vihar a vígjátéki hangnem, a virtuóz nyelvhasználat és az ötletes látvány dacára sem veszít társadalmi-politikai súlyából. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Könnyebb felsorolni, mi mindenről nem szól Alföldi Róbert évadnyitó rendezése a Nemzeti Színház nagyszínpadán, mint azt megmondani, hogy miről igen. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A válogatott és újabb versek (1976–2009) szűkmarkú gyűjteménye lebontja a korábbi kötetek szerkezetét, de őrzi a főhangsúlyokat. A mélyen intellektualizált, kesernyés hétköznapiság, a lacafacázás nélküli, mégis emelt költői beszéd célt ér – ha ugyan a célérés a célja. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Kergetőznek, dulakodnak, pofozkodnak, szerelmeskednek – szenvedélyesen élik az életüket Goldoni perlekedő figurái a Kovács Dániel rendezte zsámbéki előadásban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.