Stéphane Brizé új filmje nem merészkedik tovább annál, mint amit magyar címe is jelez: megmutat egy sztrájkot a gyárban. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
Karácsonyi film, de szinte biztos, hogy nem ez lesz az ünnep slágerfilmje, nem ez jön majd a Reszkessetek, betörők! után, hogy aztán álomra hajtsuk a fejünket a szeretet pihe-puha párnájára. Pedig az Egy fiú hazatér is a szeretetről beszél, az emberfelettiről, ami már több fájdalmat ad, mint boldogságot, még sincs sok választása senkinek. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Jacques Audiard eddig fontos, felforgató filmeket rendezett: A prófétát, a Rozsda és csontot, a Dheepant. A Testvérlövészek se nem fontos, se nem provokatív film, viszont szép, okos és kedves – és a tetejébe még western is. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Bárgyúságig kedves szerelmesek kalandja a posztszovjet világ piti maffiózóival: poézisből és lepusztultságból gyúrt Camus-interpretáció. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Jordan Peele rémálmában mi vagyunk önmagunk legvérmesebb ellenségei, mi démonizáljuk a másikat, mi kaszaboljuk szét aranyollóval a szép reményeket. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Szász Attila és Köbli Norbert három kiemelkedően tehetséges színésszel összefogva egy rendkívül izgalmas, második világháború után játszódó film noirt készített: ez lett az Apró mesék. RAKITA VIVIEN KRITIKÁJA.
Egy angol és egy francia találkozik a medencében. Nem, ez nem egy vicc kezdete, hanem ugyanaz a történet két változatban. A Férfiak fecskében után ugyanis a franciák is leforgatták a maguk szinkronúszós moziját. Színesebben, szagosabban, hosszabban. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Kárpáti György Mór ’48-as szabadságfilmje a horrortól sem riad vissza, hogy felidézze a levert forradalom fojtogató hangulatát. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Alig hevertük ki a Kölcsönlakás okozta sokkot, máris itt egy újabb magyar komédia, amelyről a legszebb, mi elmondható, hogy mivel saját erőből, Filmalapos támogatás nélkül készült, legalább nem közpénzből mutat elrettentő példát. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
A szándék: nemes. A kivitelezés: nem igazán meggyőző. Adam McKay elkészítette A nagy dobás testvérfilmjét, ám az Alelnök nem lett nagy dobás. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Igazából most lenne a legkönnyebb dolgom. Csak egymás mellé kellene raknom a két címet, és a többit az olvasóra bízni. Hiszen Az eltűnés sorrendjében pont úgy viszonyul a Dermesztő hajszához, ahogy a két film címe. Mintha A halál kilovagolt Perzsiából az Alkoholizmus veszélyei címen születne újjá. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
A művészetért és a szerelemért élt, akár Floria Tosca – csak épp az ő Cavaradossija egy bicskanyitogatóan alamuszi hajómágnás volt. Maria Callas civil és színpadi létezésének tragikumán nem fog az idő. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Dobó Kata biztosra ment, de csak annyit ért el, hogy a végeredmény nem annyira kínos, mint a Pappa pia. Néha valóban lehet nevetni a Kölcsönlakás művi fergetegén. A többi dermedt csend, szeszélyes évszakok. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Paweł Pawlikowski visszatért előző sikerfilmje stílusjegyeihez, az akkor felhasznált receptek pedig ismét színvonalas alkotást eredményeztek. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
A kedvenc épp csak tetteti, hogy történelmi film, de hamar felfedi a lapjait, hogy igazából csak három nő érzései érdeklik. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.