Sok Magdolna közt elvész a bába. Valami ehhez hasonló érzettel jöhet ki a néző Garth Davis új filmjéről: a sok lehetséges értelmezés közül sikerült egy kimondottan steril és üres „igazsággal” előrukkolnia. A Mária Magdolnát finom és éteri alkotásnak, rehabilitációnak szánták, de csak unalmas hittanóra lett belőle. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Mi lenne, ha Tarantino rendezne vígjátékot a mexikói drogkartellről? Erre próbál kiizzadni magából valamiféle választ az Edgerton testvérpár kevésbé ismert tagja. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Meghalt a király, éljen a király! De ki is az? A francia-angol Sztálin halála kíméletlen szatíra arról, hogyan boldogulhat egy politikus a Szovjetunió történelmének zivataros századában. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Beatrix Potter 1902-ben indult könyvsorozata alapján számos feldolgozás készült (még egy balettfilm is!), ám egész estés hollywoodi mozi most először. Will Gluck rendezése pont annyira „modernizált”, hogy még elégségesen jópofa maradhasson. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
A Láthatás című dráma mesteri rendezői bemutatkozás, amely gyomorszorítóan ábrázolja a családon belüli erőszak kegyetlen hétköznapiságát. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
Az 1974-es eredeti még ma is kiváló vitaindító, az új film csak egy bután brutális, brutálisan buta remake, amelyben egy ötlettelen horror-rendező igyekszik valamiféle alakítást kikönyörögni a csukott szájjal ásítozó Bruce Willisből. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Kémfilmbe oltott torture porn a Vörös veréb, ígéretes első felvonással, egyre unalmasabb duplafenekű csavarokkal, no meg a gyönyörű Jennifer Lawrence-szel a főszerepben, avagy hogyan keverjünk egy klasszikus zsánert a trash-sel. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Az első szerelem élménye vagy az első álom elérése: nehéz eldönteni, melyik hagy nagyobb nyomot a serdülőben, a felnőttség küszöbén toporgó fiatalban. Oscarra fordítva: vajon a Lady Bird túlszárnyalja-e a Szólíts a neveden fellobbanó érzelmeit a gálán? Mi az előbbi mellé tennénk le a voksunkat. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Guillermo del Toro szerelmesfilmjében mindenért lehet rajongani, csak a szerelemért nem. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A Pentagon titkai a The Washington Post és a The New York Times közös küzdelmét mutatja be a sajtószabadságért a kormányzattal szemben a hetvenes évek elejéről, avagy Steven Spielberg különvéleménye a demokratikus alapjogokról. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Ahol sok a folytatás, kevés az ötlet, mondja a filmes álmoskönyv. És mennyire igaza van! A Valami Amerika harmadik része kimaradt poénok és újramelegített történetek durva egyvelege, melyen nevetve sírunk vagy inkább sírva heherészünk. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Az izraeli Samuel Maoz hazájában politikai botrány kavart (és számos szakmai díjjal kitüntetett) filmje Velencében megkapta az Ezüst Oroszlánt, s csak épphogy lecsúszott az idei legjobb idegen nyelvű alkotások Oscar-ötöséről. Pedig ott lenne a helye. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Fontos film a Fekete párduc, de végeredményben csak egy újabb szuperhősmozi a szuperhősmozik végeláthatatlan sorában. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Mivel a magyar mozikban most bemutatott Szólíts a neveden valójában tavalyi premier, nyugodtan kijelenthetjük: az év legszebb szerelmes filmje volt. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.