Rég nem drukkoltam ennyire mozinak: miért ne lehetne egyszerűen jó a film, amiben a világ legmagasabb épülete lángba borul, és a világ legnagyobb izomkolosszusa kimenti bent rekedt családját? A Dwayne Johnson főszereplésével készült Felhőkarcoló óta már tudom, hogy miért nem. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Keresztapa 2, A Birodalom visszavág, Sötét lovag. A sor most már A hihetetlen család 2-vel is bővíthető, mert Brad Bird csodálatos animációjának ott a helye minden idők legjobb folytatásai között. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Hiába igazi túlélőfilm-specialista az izlandi rendező, Baltazar Kormákur, Sodródás című mozija nem ver különösebb hullámokat. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A kisköltségvetésű ijesztgetések példaértékű gyártócégének ugye már Oscar-díjas horrorja is van (Tűnj el!). Hát, ez nem lesz az. Nagyon nem. De attól még van benne valami, amiért nem kell szégyenkeznie a Blumhouse-nak. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
A Kszi, Simon kedves, szerethető, romantikus, szentimentális tinifilm, amelynek filmtörténeti jelentősége épp a kliséiben rejlik. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Szerencse, hogy az Ocean’s 8: Az évszázad átverése című filmet nem gondolták túl. Ide pont elég, hogy összeszedtek nyolc karizmatikus és vicces nőt, akik lezavarják a nyár legélvezetesebb rablását. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
Bár Travolta Gottija sokat tesz a gengszterromantika felelevenítéséért, az életrajzi film helyenként hűvös karcossággal eleveníti fel a New York-i Cosa Nostra mindennapjait. Remek alakítás, megbízható rendezés, és családbarát érzelmek: most épp ez a jó recept titka. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
A Túl szexi lány alkotói még súlyosabb téveszmében szenvednek, mint filmjük főhősnője. Míg a minden tekintetben átlagos Renee simán csak jó nőnek képzeli magát, ők unalmas, antifeminista alkotásukról hiszik, hogy fergetegesen szórakoztató feminista kiáltvány. Kritika enyhe spoilerekkel. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
A japán rendezőnő új művében egy különleges szerelmi történet apropóján fejti ki lírai hangvételű töprengéseit a filmről. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
Görög sorstragédiába oltott természetfeletti horror egy kis gyászmechanizmussal és skizofréniával megbolondítva. Az elsőfilmes Ari Aster az Örökség című mozijával hipnotikus zsánerhibridet alkotott. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A legújabb dinókaland akkor tud mellbe vágni, amikor egyáltalán nem emlékeztet egy nagycsaládos dinókalandra. A frankensteini kísérlet megérdemelt horrorba fordul. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha értékelni kell egy európai fantasy filmet, ami ráadásul Giambattista Basile, a 17. századi történetíró folklórból táplálkozó, egészen sajátosan bizarr műmeséin alapszik, akkor nálam az alkotás óriási lépéselőnnyel indít. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Szerelem, humor, glamúr, oldott hangvétel, vágyálmok és boldogságkeresés – Bill Holderman filmje egy látványosan középszerű, kockázatmentes, a romantikus komédiákat kedvelők minden igényét kiszolgálni igyekvő darab. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
Naiv vagyok, nem tudom másként mondani. Azt hittem, a fülemile-féle pereskedés amolyan hungarikum, erre tessék, egy izlandi fekete komédia épül hasonló súlyú konfliktusra. Igaz, ott még vígjátéknak hívják a műfajt. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Rengeteg akció, hullámzó teljesítmény, Pistának biztosan jó lesz, de lehetett volna azért jobb, főként merészebb. Vagy eleve túl nagy volt a tét? A Solo: Egy Star Wars-történet már a mozikban. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.