Könnyen lehet, hogy az élet közelről nem is tartogat meglepetéseket. A jelentéktelen akkor is jelentéktelen marad, ha filozófiai idézettel kötjük át. De vajon mit láthattak mindebből Berlinben? PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Ilyen, amikor egy pofonegyszerű és tulajdonképpen sablonos történetet agyonbonyolítanak, avagy mozikban A könyvelő. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Ha valakinek hiányoznak a régi szovjet propagandafilmek, most a Jurij Gagarinról szóló életrajzi mozival pótolhatja a hiányt. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A mindent átszövő szívességek oly emberi és mégis embertelen hálózata egy újabb profán megváltástörténetté áll össze a kortárs román film legtöbbet díjazott rendezőjének új alkotásában. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Az idei Berlinale egyetlen német versenyfilmje, a Szemrevalón is vetített 24 hét fikciós dráma, ami viszont elsősorban ismeretterjesztő dokumentumfilmként működik olajozottan. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
Okos bölcsészkrimi és látványos turistathriller helyett csak unalmas világmentést kapunk a harmadik Dan Brown-adaptációban. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Krimibe oltott melodráma a női princípium kérdéseiről, de A lány a vonaton nem egy Holtodiglan. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
David Wnendt megpróbálta. Mármint megpróbált valami ütősebbet kihozni Timur Vermes regényéből, de végeredményben ő is csak addig jutott, ameddig a könyv. A tragikomédiába hajló bohóckodásig. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
„Olyan társadalomban élünk, ahol az emberek kezdik elveszíteni a mértéket” – mondja Hajdu Szabolcs, aki a Karlovy Vary-i Filmfesztivál fődíját elnyerő Ernelláék Farkaséknál kapcsán arról is mesélt a Revizornak, hogyan segítenek élni a filmek, és miért tölti el rettenetes szomorúsággal Esterházy Péter halála. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Második nagyjátékfilmjét mutatták be a napokban, amelyet a nagy szakmai és közönségsikert elért A nyomozó után szinte mindenki várt. Az elmúlt nyolc évről, a műfaji besorolás értelmetlenségéről beszélgettünk, meg arról, hogy folyton akcióhősként gondolunk magunkra. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND INTERJÚJA.
Akárhonnan is nézem, Hajdu Szabolcsnak jól áll a pénztelenség. Öltözteti. Kreativitással, feszességgel, intenzitással. És mindent tud a mai magyar család életét megkeserítő nyavalyákról, a boldogtalanság és elvágyódás szivárványáról. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Mike Carrey általános rajongásnak örvendő zombis regényéből a mozifilmes talajon még ismeretlen Colm McCarthy készített korrekt, gondolatgazdag adaptációt. A történet felvetései is meggyomrozzák az embert, de mozgóképen látni mindezt még felkavaróbb. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Az új Tim Burton-film nem fogja megosztani a fanokat, ahhoz túlságosan rajongóbarát munka, de különösebb izgalmakat sem tartogat. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Nem akarok tinifilmezni, ezért inkább megengedően generációs mozinak mondanám az Idegpályát. Okostelefon, internet, virtuália. A kaland is csak akkor kaland, ha rögzíteni és posztolni lehet. Addig mégis jó mozi, amíg a morál vattacukorként be nem borít mindent. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Dévaj szexmunkás és szende rosszfiú szerelme egy poros Lada motorháztetőjén. A nyomozó rendezője új filmjében komplex dramaturgiába illesztett műfaji játékokkal kísérletezik, és lélegzetelállító befejezést kanyarít a végére. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.