Úgy járja a mondás, hogy gyerekkel és kutyával nem nagyon lehet melléfogni a vásznon. A lista bővülhet a halállal. Hiszen az előre látható vég egyszerre mélyen és kiszámíthatóan drámai, de jó kezekben számos vígjátéki lehetőséget is tartogat, hiszen ki akarna idő előtt elpatkolni, amikor az élet oly giccsesen szép és folyton marasztalni próbál? PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Mozipremierek 2016
CUKI, MINT A HALÁL
AZ ELKOPOTT X X-Men: Apokalipszis
16 esztendő hosszú idő – Stan Lee és Jack Kirby mutánsai ilyen régen harcolnak a multiplexekben a megbecsülésért és a világbékéért. Nyolc nagyfilm nem kevés, másoknak ennyi sem jön össze elfogadható minőségben. Ezért is lett volna üdvös, ha nem jutunk el idáig. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
INKÁBB A HALÁL, MINT A HÁZASSÁG A lánykirály
Mi köze az ördög bibliájának a leszbikus szerelemhez? A lánykirály sajnos ilyen kérdések megválaszolásával múlatja az időt. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A LEGEGYSZERŰBB MARAD FENN Angry Birds: A film
Kevés hiányzott hozzá, hogy az Angry Birds moziból több legyen a videojáték-adaptációk és a családi animációk ötvözeténél. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
AZ ÁSÍTÁS DALLAMA Elcserélt világ
Vannak olyan filmek, amelyekre a legnagyobb jóindulattal sem találni mentséget. Amelyeket legszívesebben már a megtekintés után kiradíroznánk a fejünkből, ahogy a szerelmes emlékektől próbál megszabadulni Joel az Egy makulátlan elme ragyogásában. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
BOBBY EWING ITT MINDENKI Amerika Kapitány: Polgárháború
A szuperhősök civileket ölnek, a politika barátságokat mérgez. Aktuálisabb nem is lehetne a Marvel új szuperhősfilmje. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
BELÜLRŐL JÖN Tiszta szívvel
Ide nekünk a magyar zsánerfilmet, mondogatjuk jó ideje, ám miközben ezt mondogatjuk, igazából olyasmi mozira várunk, mint amilyen Till Attila második nagyjátékfilmje. Lehetnek hibái, de legyen vér a pucájában, gondolatok az agyában, s dobogjon valami a mellkasában. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
NAGY A PIXEL ÁLLATKERTJE A dzsungel könyve
Nem vagyok olyan néző, aki szerint minden filmet csakis diára szabadna forgatni, kizárólag hús-vér szereplőkkel, de amikor azt hallottam, hogy a Disney olyan Kipling-adaptációt készít, melyben Mauglin kívül szinte mindent és mindenkit számítógéppel rajzolnak a nagyvászonra, hááát… KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
SE VAK, SE VAKMERŐ Én és Kaminski
Tudtam, hogy jön a megfilmesítése, mégsem olvastam újra Daniel Kehlmann regényét. Azért sem, mert azt akartam, hogy Wolfgang Becker, a Good bye, Lenin rendezője győzzön meg arról, hogy mekkorát tévedtem anno. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
A KÉZ BESZÉL – ISKOLA A HATÁRON TÚL A törzs
Bentlakásos siketnéma iskola válik egy társadalom keserű modelljévé az elmúlt évek egyik legerősebb elsőfilmjében. A merész húzással csak jelnyelven beszélő szikár, brutális és őszinte film kötelező darab. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
FIRST PERSON SHOOTER, ELPUSKÁZVA Hardcore Henry
Az első teljes egészében FPS nézőpontú akciófilm – hirdetik, de a Hardcore Henry több is lehetett volna, mondjuk, egy jó mozi. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
A HUMOR IS A CSALÁDBAN MARAD A főnök
Melissa McCarthy rossz filmekkel lett Hollywood legsikeresebb komikus színésznője. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
AZ OLIMPIKONOK ED WOODJA Eddie, a sas
A csodabogár síugró, Eddie Edwards élete alapján készített biopic végezhette volna tipikus hollywoodi hőstörténetként is, de Dexter Fletcher rendező tragikomédiaként közelítette meg a történetet. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
A MEGFEJTETT TITOK Hétköznapi titkaink
Lehet, hogy az otthoni, elhallgatott és elfojtott titkok néha hangosabbat szólnak a bombáknál is, ha kiderülnek? És nagyobb sérülést is okoznak, mint a háborús repeszek? Joachim Trier filmje költői nyomozásra invitál minket. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
AZ ANARCHISTA MÉHÉSZ KÖZVESZÉLYES SZERELME Zero
Elkészült az első interaktív magyar Jodorowsky-film – már ennyi elég lenne az ínyencek lelkendezéséhez: a felszabadult kísérletezéssel és öniróniával teli, a cenzúrával is megküzdő új Nemes Gyula mű egyértelműen a tavasz egyik legfontosabb mozgóképes csemegéje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.