Mozipremierek 2016

CUKI, MINT A HALÁL
A legkúlabb nap

Úgy járja a mondás, hogy gyerekkel és kutyával nem nagyon lehet melléfogni a vásznon. A lista bővülhet a halállal. Hiszen az előre látható vég egyszerre mélyen és kiszámíthatóan drámai, de jó kezekben számos vígjátéki lehetőséget is tartogat, hiszen ki akarna idő előtt elpatkolni, amikor az élet oly giccsesen szép és folyton marasztalni próbál? PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

AZ ELKOPOTT X
X-Men: Apokalipszis

16 esztendő hosszú idő – Stan Lee és Jack Kirby mutánsai ilyen régen harcolnak a multiplexekben a megbecsülésért és a világbékéért. Nyolc nagyfilm nem kevés, másoknak ennyi sem jön össze elfogadható minőségben. Ezért is lett volna üdvös, ha nem jutunk el idáig. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

AZ ÁSÍTÁS DALLAMA
Elcserélt világ

Vannak olyan filmek, amelyekre a legnagyobb jóindulattal sem találni mentséget. Amelyeket legszívesebben már a megtekintés után kiradíroznánk a fejünkből, ahogy a szerelmes emlékektől próbál megszabadulni Joel az Egy makulátlan elme ragyogásában. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

BELÜLRŐL JÖN
Tiszta szívvel

Ide nekünk a magyar zsánerfilmet, mondogatjuk jó ideje, ám miközben ezt mondogatjuk, igazából olyasmi mozira várunk, mint amilyen Till Attila második nagyjátékfilmje. Lehetnek hibái, de legyen vér a pucájában, gondolatok az agyában, s dobogjon valami a mellkasában. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

NAGY A PIXEL ÁLLATKERTJE
A dzsungel könyve

Nem vagyok olyan néző, aki szerint minden filmet csakis diára szabadna forgatni, kizárólag hús-vér szereplőkkel, de amikor azt hallottam, hogy a Disney olyan Kipling-adaptációt készít, melyben Mauglin kívül szinte mindent és mindenkit számítógéppel rajzolnak a nagyvászonra, hááát… KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

AZ ANARCHISTA MÉHÉSZ KÖZVESZÉLYES SZERELME
Zero

Elkészült az első interaktív magyar Jodorowsky-film – már ennyi elég lenne az ínyencek lelkendezéséhez: a felszabadult kísérletezéssel és öniróniával teli, a cenzúrával is megküzdő új Nemes Gyula mű egyértelműen a tavasz egyik legfontosabb mozgóképes csemegéje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez