Sergio Leone negyvenhét éves vadnyugati opus magnuma egy bealkonyuló régi és egy rohamosan közeledő új világ határán játszódik: az acélparipa érkezik, a revolverhősök távoznak. BÉKÉS BÁLINT KRITIKÁJA.
A hollywoodi romkom rendezők Návai Anikója megint igazi csillagokkal forgatott – a végeredmény azonban most se lett több 121 perc arcoskodásnál. Íme a film, amiből ha kivonjuk a főszereplő duót és a viszonylagos szakértelmet, alig kapunk többet egy Sas Tamás-vígjátéknál. KOVÁCS GELLÉRT KRIKITÁJA.
Az Én, Earl, és a csaj, aki meg fog halni nem véletlenül kapta meg a zsűri és a közönség díját is a Sundance Fesztiválon: szokatlan, friss, ötletes film. És nagyon vicces. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Az éves rendszerességgel jelentkező új Woody Allen-mozi, az Abszurd alak nem fogja újraírni az életművet. Kellemes, ám feledhető szórakozást nyújt. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Valós eseményeken alapuló, régi vágású katasztrófafilmként indul az izlandi Baltasar Kormákur mozija, az Everest, hogy aztán olyan 3D-s IMAX –látványossággá szelídüljön, amely maximum elismerést, mintsem együttérzést vált ki belőlünk. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Thrillerből sosem elég, tartja a közízlés legalább Hitchcock óta, most pedig végre hazai thrillert is nézhetünk a moziban. A Víkend kapcsán a műfaj magyar és amerikai hagyományairól, falnak szaladó sikeremberekről, és a mitizált Erdélyről is beszélgettünk Mátyássy Áron rendezővel. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
A jelentősebb napokat is látott Jonathan Demme új rendezése tulajdonképpen nem is játékfilm, sokkal inkább zenés-érzelmes, módjával drámázó, tényleg szórakoztató szabadidős program, tehetséges művészektől – mindenkinek, aki szereti. Meryl Streepet! KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Szex és kábszerek bódulatában fetrengő testek önmagukat keresik. Larry Clark újabb kőkemény pillanatképe korunk fiataljairól. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A kortárs vígjátékok megújítója és ezermestere, Judd Apatow legújabban nőkre tesz, és jól teszi. Miután rászabadította a világra az HBO-n Lena Dunhamet (Csajok), itt a legújabb tűzről pattant felfedezettje, a komikus Amy Schumer, akivel a Kész katasztrófa című közös filmjüket jegyzik. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Adolf Eichmann pere a XX. század egyik legfontosabb tárgyalása volt, tévés sugárzása pedig globális televíziós esemény, mely során sokan először láthattak „élőben” náci tömeggyilkost. Az Eichmann Show nem a gonosz természete, hanem a per kulisszái mögé tekint be. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Daniel Barnz tavalyi drámája rövid időre azzal keltett figyelmet, hogy Oscarra jelölhetik érte Jennifer Anistont. És ezzel tulajdonképpen ki is merülnek a film erényei. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Guy Ritchie olyan világba kalauzol, ahol a szuperkémek élre vasalt öltönyben és retro napszemüvegben kergetik a nácikat, Wartburggal üldöznek autót, és amikor csúcsra hág az izgalom, dögös olasz funky szól. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Röpke tíz év után rebootolták A fantasztikus négyest, az eredmény pedig nem egyszerűen az év legcsúfosabb bukása: Hollywood kiégésének roppant látványos tünete. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
Az új Mission: Impossible film nemcsak meglepően feszült, de kellemesen régimódi is – az év második kötelező akciófilmje a Mad Max után. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A traumatizált arc és múlt restaurálásának lehetetlenségét feszegeti Christian Petzold új filmje. A Phoenix bár az eltékozolt nagy lehetőségek filmjeként vonulhat be a német rendező filmográfiájába. GYENGE ZSOLT ELEMZÉSE.