Azért nem így kellene véget érnie: itt Az éhezők viadala befejező része, és végül is egy izgalmas film, csak az elejét és a végét tudnám feledni. GERA MÁRTON KRITIKÁJA.
Greenaway nagy fába vágta a fejszéjét, amikor példaképe, Eisenstein életének egy szakaszát dolgozta fel. A film viszont méltó a médium egyik legnagyobb pionírjához, és a Greenaway-rajongók is kedvelni fogják. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
Kell pár perc, mire az ember felfogja, hogy ez tényleg ő. El van maszkírozva, el van csúfítva, de Johnny Depp az. A színész, aki egykoron valóban színész volt, és nem csupán beöltözőművész. GERA MÁRTON KRITIKÁJA.
Fekete Ibolya családi tablójának szeretnivaló bolondjai a huszadik század Magyarországán futnak végig, Trianontól az ezredfordulóig. BÉKÉS BÁLINT ÍRÁSA.
A Skyfall minden idők legjobb Bond-filmje, ami után már nem érdemes Bond-filmet csinálni. Legalábbis olyat nem, mint a Spectre. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Kioktatás és szégyen, megalázottság és irányítás ellentéteiből összeálló kisrealista történet a vidéki Bulgáriából. Van-e tanulság, és ha igen, ki oktat kit? – teszik fel a kérdést e fesztiváldíjas alkotás szerzői. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Justin Kurzel Macbethje sárban, ködben és vérben fogant. Kétértelmű káprázat, bűvész pokol, és bármennyire kerestük is: nincs benne rendszer. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A hírek arról szóltak idén tavasszal, hogy a Cannes-ban jelenlévők alaposan meglepődtek, amikor Jacques Audiard kapta az Arany Pálmát, mert ugyan a témaválasztása ütős, de a filmje rossz. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Mi köze van a Veszetteknek a Berti, a rózsaszín barikához? Vagy a radikalizálódásnak a manipulációhoz? És hogyan húzza a film csőbe a nézőt? A Veszettek rendezőjével, Goda Krisztinával beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Így nehéz lesz. Nehéz lesz fontos magyar tömegfilmet készíteni érvényes mai kérdésekről, ha az alkotók már eleve úgy találják ki a koncepciót, hogy „homályos” művészi megfontolásból cenzúrázzák a valóságot. Goda Krisztina régen várt új rendezése nem bátor. Kifejezetten retteg attól, amire vállalkozott. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Guillermo del Toro Bíborhegy című filmjében vannak ugyan szellemek, mégsem neveznénk egyértelműen kísértetsztorinak a művet. Sokkal inkább két órás hommage ez a rendező nagy kedvenceinek. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A Mélyütés közel járt egy tökélyre csiszolt sportdrámához, de klisékbe és giccsbe fordul, épp az alkotók túlzó ambíciói miatt. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
Brian Helgeland filmtörténetet írt a Legendával: ez az első film, amit Tom Hardy se tud megmenteni. Még úgy se, hogy kettő van belőle. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Az év első számú német sikerfilmje, a Victoria azzal keltett figyelmet, hogy egyetlen, több mint két óra hosszú, vágás nélküli snittben vették fel, azonban sokkal jobb és fontosabb alkotás annál, mint amilyennek ez alapján tűnhet. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
A Mentőexpedíció egy kifejezetten tudományos és szórakoztató sci-fi, viszont nem igazán szól semmiről. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.