„A büszkeség legolcsóbb fajtája a nemzeti büszkeség. Aki ugyanis ebben szenved, az önmagáról menten elárulja azt, hogy semmi olyan személyes jó tulajdonsága nincs, amivel büszkélkedhessék, különben nem nyúlna olyan valamihez, amiben annyi millió emberrel kell osztozkodnia.” SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
Szív Ernő tovább keresi az irodalom ellenségeit és talán meg is találja azokban a költő-szerelmekben, anyákban, feleségekben, szeretőkben, barátokban, akikről keveset tudunk, de azt igen, hogy a maguk módján hozzájárultak a magyar irodalom nagyságához. Az új kötetben a lefogalmazó számtalan sorssá lett élettörténetet, megrázó monológot, felvillanó képet tár elénk. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.
Jelen írás címe azonos a mártír magyar író kötetben frissen közzétett egyik novellájának címével – de mint kérdés arra utal: mennyivel és miként gyarapíthatja az életművet (ismeretét, feldolgozását, olvasói megbecsültségét), hogy immár huszonhat írásával többet számlálunk? TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
A műfaji és egyéb besorolás nem megy könnyen Gerlóczy Márton új, Check-in című könyvénél. Tulajdonképpen milyen könyv ez? Útirajz kedvcsináló városnézésekkel tarkán-színesen? Utazóregény? Identitáskeresés a nagyvilágban? Ez is, az is. AYHAN GÖKHAN KRITIKÁJA.
A Gellért Szálló talán még Marozsán Erikánál is fotogénebb, a köhögésre pedig jó lesz odafigyelni. Nagyjából ezt a két felismerést köszönhetjük Sipos József méla Márai-filmjének. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Az immár három és fél éve olaszországi emigrációban élő író úgy dönt, hogy feleségével és nevelt fiukkal, Jánossal áttelepül New Yorkba. Második kivándorlása második szakasza kezdődik meg ezzel. Gyötrelmes elhatározás. És alighanem meghatározó a hátralévő harminchét évre. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.
Évek óta járják kamaszok a poklot Vidovszky György rendezéseiben. E poklot hol ők teremtik, hol a világ – persze, a kettő nem független egymástól. A Zendülők hősei kis édenkertet próbálnak építeni a pokol közepén – a vállalkozás valószínűleg eleve halálra ítéltetett. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A monográfia-műfajt manapság övező viták ellenére Márai-monográfiákban és szisztematikus tanulmánykötetekben nem szenvedünk hiányt. Az Élet-Kép sorozatba illeszkedő portré társszerzője maga az író. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Ha valakiről évtizedeken keresztül nem szabad írni, és a művei sem hozzáférhetőek, az végső soron eltűnik az irodalmi köztudatból. Márai Sándor kritikai befogadásáról született egy válogatás. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Sok érdekes vagy legalább is releváns kérdés, melyek szinte egyikére sem kapunk választ – nagyjából így összegezhető a Márai Sándorról szóló új esszékötet. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.