Szökőévben járunk, így a szokottnál hosszabb lesz az esztendő legrövidebb hónapja: 29 nap telis-tele értékes, izgalmas, hökkentő és kihagyhatatlan kulturális programokkal és produktumokkal.
Színház, könyv, kiállítás, film. Ez az a 10 kulturális esemény vagy termék, amit a Revizor szerkesztője jó szívvel ajánl másoknak is októberre.
„Úgy akart viselkedni, mint az a régi görög nő, aki talán sohasem létezett. Türelmesen, okosan, szilárdan. Nem az eszelős szerelem vezette, nem is a gőg, hanem az az erős igény, hogy megfeleljen ennek a magasabb eszménynek.” DOMJÁN EDIT RECENZIÓJA.
Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, a mely le nem romboltatik.
Márk 13:2. VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA.
A haláltudattal viselős, összegző-lezáró öregkori líra jelentékeny vonulata a magyar költészetnek: az Őszikéktől a Kháron ladikjánig, vagy épp Kálnoky László utolsó néhány verseskötetéig. Furcsa tán leírni, de ehhez az erős sorhoz csatolható most Nádasdy Ádám (csakis fizikai valójában) karcsú kötete is. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Tóth Krisztina új kötetének írásait talán a titok fűzi egybe. Titkok, rejtélyek, erőszak, megaláztatás, elfeledni és eltemetni vágyott kínos esetei a múltnak, amelyekre hol fény derül, hol nem, de sem az írások szereplőit, sem az olvasót nem hagyják nyugodni. SCHILLER MARIANN RECENZIÓJA.
Vitái ellenére is összetartó és túlélő közösség krónikáját írta meg Závada Pál. A szereplők nagy súlyokat cipelnek és többes szám első személyben beszélnek, ami jelenti a szerteágazó, mégis egységes családot, de a korabeli magyar elitet is. A Hajó a ködben mégsem csak a Weiss család menekülésének jelképe, sokkal több annál. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF ISMERTETŐJE.
Kegyelemről, betegségről, apáról és apahiányról is beszélgettünk új, Földabrosz című kötete kapcsán G. István Lászlóval. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Fehér Boldizsár első regénye, a Vak majom bájos és szórakoztató olvasmány. Egyszerre beszél könnyed és súlyos dolgokról. Hogy miről? Mindenről: az életről, a halálról, az emberről, a világról, a sorsról és a nagy tervről, aminek – remélhetőleg – mi magunk is részesei vagyunk. KLAJKÓ DÁNIEL ISMERTETŐJE.
Húsz éve halt meg Karig Sára, és vele együtt búcsúzott az a század, melynek ő nemcsak tanúja, de látlelete is volt. Valóságos polgári lélekvesztő, ahogy a század nagy vizein keresztülevez. Az interjúkötetből ennek az evezésnek minden fontos részlete kiderül. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.
Karl Ove Knausgård hatkötetes Harcom sorozatcímű énírásában a gyász és a szerelem után visszalép az időben, és megírja a gyerekkorát. Ha azt hisszük, a gyászmunkánál a gyerekkori emlékek vidámabbak, de legalábbis könnyedebbek, hát alaposan tévedünk. DÁNYI DÁNIEL RECENZIÓJA.
Nádasdy Ádám, a nyelvész, a költő és a fordító újból szokatlan vállalkozásba fogott: lefordította egyik „érinthetetlen” nemzeti drámánkat, a Bánk bánt magyarra. Magyarról. SCHILLER MARIANN ISMERTETŐJE.
Versül beszélek, versül gondolkodom, és verset eszem, azt iszom, és verssel fizetek. Vers, hogy élek, és ha nem fogok, az is vers lesz. Versbe fognak belekaparni végül. De ezt úgy mondom, hogy a ház előtt eltört egy cső, van kenyér, tej, a piszkavasat leértékelték éppen, migránsok közelednek nagy, fekete fürtökben, Magyarország szabad ország, meg úgyis, vagyis azt is mondom, hogy persze az anyátok picsája. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Nem a műfaj teszi az irodalmat, tudjuk jól. Még a szórakoztatót sem. Bár tény: haikuból vagy szonettből nehéz lenne lektűrt írni, viszont a ponyva bármilyen műfaja és fogása irodalmi értékké emelhető. Kehlmann – kurrens, Tyll című regénye előtt a gótikus (kis)regényt kívánta visszacsalogatni a literatúra fősodrába. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND RECENZIÓJA.
A történetben a köd nemcsak az épületen kívül terjeng, hanem a mindennapok egyhangúságában is feltűnik.HELYES KATALIN KRITIKÁJA.