„Súlyos komédia, bár látszatra könnyű” – írta történelmietlen történelmi színművéről Dürrenmatt. Keszég László miskolci rendezésében szerencsésen megvalósul e kettősség. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Miről is szólna másról az Erdély, mint a hatalomváltások mocskos praktikáiról? KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Barátaim elhívtak egy közeli rokonuk szalagavató ünnepségére, vidékre, ahol a kisváros parkjának színpadán a fiatalok műsorral készültek. A műsor után engem vizslatott mindenki, hogy én vagyok a kritikus, ez a munkám, mondjam meg, úgy szakmailag ez milyen produkció? Nyeltem egyet, aztán beszélni kezdtem. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.
Van valami finom irónia abban, hogy az év drámája Miskolcon voltaképpen nem dráma, hanem a dráma töredékeit is felhasználó regényadaptáció. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Jó színházért elmegy az ember a világ végére is. A tizenötödik kerületbe pedig mindenképp. Itt vert újabban tanyát a kortárs magyar drámának elkötelezett fiatal színészcsapat, a KOMA Társulat. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Az előadás vájtfülű és elit közönségnek szólt; a nézők nagyjából kilencen voltak, a fellépők heten, ráadásul maguk is megosztottan, minthogy az előadás egyszerre volt felolvasószínház, képzőművészeti performance és kortárs zenei koncert. Csak úgy kapkodtam a fejem… MILBACHER RÓBERT ÍRÁSA.
Mintha a társulat nagybevásárlást tartott volna, aztán mindent bevágott volna a frigóba: a Pont(y) Műhely paprikás krumplit főzött nekünk, de nem jutott belőle mindenkinek. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Két kaposvári vizsgaelőadást mutattak be két egymást követő napon a POSZT off-programsorozatának keretében, az egyiket mindjárt két szereposztásban is. Sem az Ördögök, sem a Portugál színrevitele nem volt tanulság nélkül való. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
A katalán drámaíró, rendező, forgatókönyvíró, nemzetiszínház-igazgató darabjaihoz, bár tematikailag Pintert, Koltèst, Heiner Müllert idézik, azokénál jóval hagyományosabb formát választ. A kegyetlenség költészetét a hétköznapiságig és a jól-megcsináltságig banalizálja. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
A Pont Műhely minden megmozdulása kavar egy kis szelet maga körül. Tényleg csak egy kicsit, mégis alapvető dolgokról van itt szó: például hogy ebben a társadalomban a színház is rosszul működik, és nem is lehet tudni, hogy mitől működne jól. Ezen aztán nevetünk megint. SISSO CIKKE.
Robbanás. Nem az ős, hanem az, amelyet a buszon követett el egy terrorista. Egy lány. Vagyis egy nyúl. Semmi esetre sem görény, hiszen az a szeretője. A felügyelő egyébként szereti a görényeket, hacsak nem az ő feleségével… De a nyomozás nehezen halad, mert mindenki halott. A merénylő is. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.