Indulatos és támadó elutasítás, hogy megint egy új kötet verebekkel, lovakkal, másrészről pedig a szöveget mindenáron a szépirodalmi korpusz felé terelő, nyitott művé olvasás. GERE ZSOLT KRITIKÁJA.
A kilencvenes években szövegirodalomnak nevezett trenddel kapcsolatban utóbb gyakorta olvasni, hogy megszelídült, talán ki is merült – a „vég” főbb tünetei pedig a történet, a személyesség, a referencialitás visszanyerése volnának. MILIÁN ORSOLYA KRITIKÁJA.
2003-ban a berlini Magyar nagykövetség felkérte a festő Nádlert István, készítsen sorozatot Ligeti György 80-ik születésnapjára Az anyag most gyönyörű kötetben összegyűjtve tanulmányozható, előszóként Ligeti 1991-es önvallomása szolgál. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Tandori Dezső új könyvében – lévén részben pornó – csak úgy hemzsegnek a fekete lyukak. Ráadásul magát a regény műfaját is szinte teljesen elnyeli a nyelv fekete lyuka. Olyan könyvet olvastam, amely sajnos akaratlanul is szójátékok gyártására ösztönöz. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
Igényes munkát jelentetett meg El Kazovszkij művészetéről a Jaffa Kiadó Uhl Gabriella szerkesztésében. A kötet újrafókuszálja a Kazovszkij-recepciót, kánont dönt és épít. MESTYÁN ÁDÁM CIKKE.
A magyar nőirodalom anyahajója? Novelláskönyv? Vallomásgyűjtemény? Női látlelet a XXI. századi Magyarországról? Nehéz eldönteni, de talán mindez együtt a Szomjas oázis. DUNAJCSIK MÁTYÁS KRITIKÁJA.