Izsák Lili

RASZKOLNYIKOV BECSÖNGET ÖNMAGÁHOZ
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés / Örkény Színház

Oratorikus social fantasy fut a fekete színpadon. Határozott elképzelés szerint született játék ez, önmagára figyelő, rátarti rendezésben. Van pár emlékezetes színpadkép benne, de kérdéses, hogy miért épp ezt a művet választották az alkotók, ha ennyire eltartják maguktól a regény világát. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

„ITT MINDENKI SPORTOLÓ” – AVAGY POLITIKUSNAK LENNI MIT JELENT?
Wolfram Lotz: A politikusok / Katona József Színház, Sufni

Mintha valamiféle színházi kényszermechanizmus nyomulna be az önmagában teljes és tartalmas nyelvi-dramaturgiai térbe. Kár. Annyira jó előadás lett volna. De még így, ebben a formában is kifejezetten jó előadás lett, messze a legjobb a Sufni-projekt mentorprogram idén bemutatott három előadása közül. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

re:VÍZIÓ
Látványtervezők

Nincs itt semmi látnivaló? A hazai színházi látványtervezés meghatározó alakjaival, Izsák Lilivel, Kálmán Eszterrel és Nagy Fruzsinával beszélgettünk szakmai érdekképviseletről és rendezői túlerőről, újrahasznosításról és jogdíjproblémákról, tervezői kreativitásról és csökkenő büdzsékről. Kiderül az is, hogy külföldön sincs kolbászból a tervező kerítése.

Tovább a cikkhez

NEM SÚGOTT A SÚGÓ
Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus / Budaörsi Latinovits Színház, a HOPPart Társulattal közösen

Egyetlen ember mond igazat e színházi estén, tudjuk meg bizalmasan a címszereplőtől. Ő is csupán azért, mert amit mond, papírból olvassa. Le van írva neki. Lehet, hogy mi, nézők is őszintétlenül nézünk? Némán, susmorgással-nevetéssel, de tévesztve, félreértelmezve, túlzott igényekkel? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez