Na most akkor mit gondoljon a szegény néző erről a Hedda Gablerről? Hogy egy rémes alak, akinek az okoz örömet, ha tönkreteszi mások életét, vagy hogy áldozat az istenadta, még ha saját maga áldozata is? Szóval ez dilemma, nem kicsi.. és nem is Ibsené. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Ibsen
GABBI, NE CSINÁLD!
A LEKVÁRT MEGEDZIK A vadkacsa (Henrik Ibsen drámája és Simone Stone The Daughter című filmforgatókönyve alapján írta: Rusznyák Gábor) / Miskolci Nemzeti Színház
„A miskolci Játékszínben a norvég drámaíró Hjalmar Ekdalja (Fandl Ferenc hibátlan alakításában) már az előadás legelején átváltozik – ezúttal lajhárrá. És lekvárrá. Lajhár Lekvárrá.” BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
A COME-BACK Lucas Hnath: Nóra II. rész / Orlai Produkció
Eszerint Nóra megcsinálta azt, amire szinte esélye sem volt: nemcsak talpra állt, hanem összehozott magának egy szolid írói karriert. Mázli. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
NINCS REMÉNY Ibsen: Kísértetek / Centrál Színház
Ibsen feljövőben, noha néhány éve úgy tűnt: Csehov végleg lemosta a színpadokról. Kivéve a Nórát, mondjuk. A Kísérteteket azonban ma is igen kockázatos vállalkozás műsorra tűzni. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
HOSSZÚ ÁRNYÉKOK Ibsen: A vadkacsa / SZFE IV. éves színészosztály, Ódry Színpad
Amikor olyan színdarabbal van dolgunk, amiről Kosztolányi Dezső publikált színikritikát, nehéz ellenállni az idézésének. Szerencsére nem is muszáj ellenállni. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
„ENGEM MÁR NEHÉZ MEGLEPNI” Beszélgetés Nagypál Gáborral
A Színikritikusok díjának egyik esélyese a legjobb férfi főszereplő kategóriában Nagypál Gábor a Stúdió K Színházban bemutatott Peer Gynt címszerepében. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
KÉMIA NÉLKÜL Ibsen: Gabler Hedda / Kecskeméti Katona József Színház
Zsótér Sándor Gabler Heddája korrekt, élvezhető, de mégis maradhat utána némi hiányérzetünk. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
KŐBÁNYAI PEER GYNT Ibsen: Peer Gynt / Stúdió K Színház
Ez a cím tartozhatna egy szociofotóhoz is, de nem, ez most szikár és tárgyilagos összefoglalása annak, hogy mi vár a kalandvágyó nézőre, aki a Stúdió K Színház szuperprodukciójának megtekintésére vállalkozik. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
BABAHÁZROMBOLÁSOK Ibsen Nórája Budapesten: Gyermek, Babaház, Karácsony Helmeréknél
Mi közünk lehet a 21. században a Nórához (eredeti címén a Babaházhoz), Ibsen talán legdidaktikusabb drámájához? Mennyiben érint minket, miről szól ma? Mi az oka annak, hogy Budapesten egyszerre három előadása is látható? Megtudhatunk ezekből bármit is társadalmunk aktuális állapotáról? DARIDA VERONIKA ELEMZÉSE.
KOPÁR FENNSÍK Henrik Ibsen: Ha mi holtak feltámadunk / RS 9 Színház
Lehet, hogy az író, mint vélik, valóban Rodinről mintázta főhősét. Lehet, hogy hazájába hosszú idő után visszatérő idősödő önmagáról. A főszerep nem egy személyé, hanem az elmúlásé. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A KOCKÁZATOT A SZÍNÉSZNEK KELL VÁLLALNI Beszélgetés Trill Zsolttal
A Színikritikusok Díjának egyik várományosával, Trill Zsolttal beszélgettünk, aki a Nemzeti Színház Ibsen Brand című előadásának főszereplőjeként kapta a jelölést. PROICS LILLA INTERJÚJA.
A TÚLVEZÉRELT EMBER Ibsen: Brand – Nemzeti Színház
Ibsen első „római” darabját, a Brandot most először láttam színházban. Méghozzá a Nemzetiben, igen. Pont olyan előadás, amilyenből vagy tizenötöt dobott a szemétbe a Nemzeti fura ura: színház. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
„ITT EMBEREK ÉLNEK” Dollár Papa Gyermekei: Szerelem, Otthon / Trafó
Amióta nézem őket, azon töröm a fejem: mi a titkuk? Valószínűleg annyi, hogy nincs is titkuk: az előadásaikban minden ott és akkor történik, a szemünk előtt. Semmi megjátszás, semmi színlelés: csak színház. JÁSZAY TAMÁS ELEMZÉSE.
PG, A MEGHATÓ ROCKSZTÁR Ibsen: Peer Gynt / Salzburgi Ünnepi Játékok 2012
Noha Brook és Mnouchkine interkulturális munkái is felsejlenek benne, salzburgi Peer Gyntjében Irina Brook nem ismétli édesapját vagy példaképét. Inkább visszamegy eléjük, és a hatvanas éveket idéző „rock and roll” utazássá formálja a nagy énkereső történetét. KÉKESI KUN ÁRPÁD ÍRÁSA.
FESZT TESZT Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó 2012
A romániai magyar színházak többsége igyekszik rendszeres fesztivált szervezni saját intézménye köré. Ezek a fesztiválok sok tekintetben különböznek egymástól, viszont közös bennük, hogy mindegyik kulturális befektetésként tekint önmagára. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA, 1. RÉSZ.