Őszinteségével, frissességével mellbevágó a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2020-ban végzett Márfi Márk önreflexív szakdolgozatából született Telik – egy óra az életedből című egyszemélyes előadása, amit a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban láthat a közönség. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Harmincévesen az ember már felnőtt, egzisztenciálisan biztos alapokon áll. A harmincasok egy része biztosan, de Szabó Zoltán első rendezésében, a Tiprás című produkcióban egyáltalán nem ez az oldal kerül terítékre, sőt, egy generáció több évnyi szüntelen frusztrációja tobzódik egy átlagosnak induló szülinapi bulin. KELEMEN ROLAND KRITIKÁJA.
Hosszú társulati lét után évek óta szabadúszóként dolgozik Szamosi Zsófia. Filmes sikerek, díjak, jó színházi munkák, meg olykor a csendek rajzolják most a pályáját. Színházról, filmezésről, vágyakról is beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A siker receptje a legegyszerűbb: megírni, megrendezni, eljátszani. A Terápia 3. évada pont ilyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Második nagyjátékfilmjét mutatták be a napokban, amelyet a nagy szakmai és közönségsikert elért A nyomozó után szinte mindenki várt. Az elmúlt nyolc évről, a műfaji besorolás értelmetlenségéről beszélgettünk, meg arról, hogy folyton akcióhősként gondolunk magunkra. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND INTERJÚJA.
Dévaj szexmunkás és szende rosszfiú szerelme egy poros Lada motorháztetőjén. A nyomozó rendezője új filmjében komplex dramaturgiába illesztett műfaji játékokkal kísérletezik, és lélegzetelállító befejezést kanyarít a végére. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A nyomozóval került be a köztudatba, jelenleg pedig az HBO saját gyártású sorozata, a Terápia egyik írója és rendezője. A feszült és mélységesen drámai történetekről, az erős színészi alakításokról és a Terápia társadalmi hatásáról Gigor Attilával beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
„Lehet szeretni és lehet rajta szórakozni” – mondja az elsőfilmes Zomborácz Virág az Utóéletről. Hogy igazat adhatunk neki, abban bizonyára a film humorának, a magabiztos színészvezetésnek és a sztori szerethetőségének is szerepe van. Interjúnkban minderről és a Karlovy Vary-i sikerről is beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Pár ögyilkosjelölt segítségével egészen sok mindent el lehet magyarázni az életről, egyre megy, hogy ők maguk mennyire gondolják ezt komolyan. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A rasszizmus, a faji és vallási megkülönböztetés, a kiközösítés mindig hálás témája a művészetnek. A kultúra kezdetei óta a világ nem sokat változott e téren. Mindig lesznek csoportok, akik gyűlölnek majd másik csoportokat. Összeférhetetlenek vagyunk és kész. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A tavasszal indított Antigoné-projekt után Gigor Attila és a Szputnyik társulata ismét együtt dolgozott. Rosencrantz és Guildenstern történetének klasszikussá vált feldolgozását továbbgondolva színházi léthelyzetekre és azok kétségbeejtő kilátástalanságára világítanak rá. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
Gigor Attila keresett egy Bergman-darabot (amely színműnek készült, szerzője tévéfilmet forgatott belőle 1997-ben), amit kézbe véve kedvére hódolhatott Bergman zsenijének s a filmcsinálás hőskorának. Csakhogy a Dúl-fúl, és elnémul a nagy rendező gyöngébb művei közül való. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.
„Nem írtam köznapi értelemben vett filmnovellát […], ezért az olvasó vagy a néző fantáziájára bízom, rendelkezzék szabadon a rendelkezésre bocsátott anyaggal” – írja Ingmar Bergman a Persona szövegének előszavában. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
A Nemzeti Színház 2008-ban felkért tíz magyar írót, hogy a tízparancsolat egy-egy parancsolatából készítsen darabot. A felkérésre nyolc dráma született: nyolcparancsolat a magyarok tízparancsolata. Garaczi László a hatodikat kapta: „Ne paráználkodj.” SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.
Szerencsésnek mondhatja magát az a kóbor néző, aki a 39. Magyar Filmszemléből véletlenül pont A nyomozót látta. Kapott Gigor Attila rendezőtől egy jóféle mozit, fiatalosan ironikusra fazonírozott, szellemes krimit. Ráadásul megtudott belőle valamit a világról. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.