A nyolcvanas években láttam egy fotót egy hetilapban, amelynek készítője részletekből állította össze a legszebb női arcot. A szájat Sophia Lorentől, a szemet Brooke Shieldstől vette. A végeredmény a legkísértetiesebb arc lett. Az ördög a részletekben és a pixelekben lakik. MÜLLNER ANDRÁS ÍRÁSA.
Szép, zöldvirágos kabátban perdült ki elém egy lány az Október 6-a utcában, innen gyanítottam, hogy közel lehet az iskola, a KREA, ahol ilyen kabátokat tanulnak tervezni, hogy kevesebb legyen az utcán a fekete, mint az enyém. Egyelőre mi, feketék vagyunk többen. KÜRTI EMESE ÍRÁSA.
Roger Fenton azért hagyta abba 1862-ben a fotózást, mert már túl sok embernek volt gépe. A fotózás immár nem az úri réteg passziója volt, hanem a köznépé, melyhez tartozónak – ezek szerint – Fenton nem tartotta magát. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.
Ha felül tudunk emelkedni a VAM Design-nak a művészetet viszonteladott illetve kapcsolt áruként tekintő szemléletén, akkor igazán eredeti alkotásokkal is találkozhatunk a fiatal cseh, szlovák és lengyel fotósok kiállításán. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Csak néhány fiók nyílt ki a Magyar Távirati Iroda fotóarchívumában. És ezekből is valódi kincsek kerültek elő. A múlt egy darabja – van mit nézni rajta, annyi szent. Bár nem mindig épp azt, amit a fotós láttatni akart. Vagy igen. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Egymástól két szobányira két, már a névválasztásban is az életkort hangsúlyozó fotóművész-kollektíva válogatása látható a VAM Design Centerben – az egyik szerint a legkevésbé sem, a másik szerint viszont a húszéveseké a világ. KOVÁCS BÁLINT ÍRÁSA.
Vancsó Zoltán és Nagy Zoltán a fotózás klasszikus irányzatát képviselik: csodálatos véletlenek komponálta képeken mutatják be idegen városok rejtett, örömteli és abszurd pillanatait. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
A Mai Manó Ház két kiállítása első látásra különböző anyagokat tár a nézők elé, valójában ugyanannak a témának mutatják meg más-más vetületeit. MÜLLNER ANDRÁS ÍRÁSA.
Brassaï, André Kertész, Robert Capa után ismét egy világhírű magyar származású fényképész. Ám az ő életműve még felfedezésre vár nálunk. Nemrég megnyílt kiállítása remek alkalom erre. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.
A 2008-as fotóhónap két tudományos tárgyú kiállítása is hangsúlyt ad a mára itthon is polgárjogot nyerő tudományvizualizáció fontosságának. SZILÁGYI ZSUZSA ÍRÁSA.
Városban élünk – századunk az urbánus élőhelyeknek kedvez. Nem is lenne ezzel baj, ha a városokban élhető életet lehetne élni. Ha lenne elegendő zöld és tér, ha vidám hangulat áradna a homlokzatokról és a tekintetekből, nem pedig az a lehangoló pesszimizmus, amivel két fotótárlat is jellemzi Budapestet és lakóit. SZ. DEME LÁSZLÓ CIKKE.