Vannak írók, akiknek személyisége köré makacs mítoszok épültek. Akikről azoknak is van egy képük, akik alig olvasták műveiket. S e kép mégis inkább az alkotások, mint a valós életrajzi adatok alapján áll össze… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA
Játszanak, játszmázgatnak az istenek, mi mást tehetnének az Olümposzt nyúlós ködként bevonó mennyei unalom elűzése érdekében? Az meg, hogy ebbe mi, egyszerű emberek belerokkanunk, csöppet sem izgatja őket. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A nyelv, a zene, a filmek, és ezek összekeverése Szemző Tibor régi mániája. Így dolgozik, így készült a néhány éve bemutatott Csoma-legendárium rádiójáték, később film is, melynek filmopera /opera cinématique/ változatát ugyancsak a Művészetek Palotájában mutatták be 2009-ben. Az Üzenet – Dr. Kafka utolsó szerelme színpadi változatát ismét a Müpában játsszák. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Addig jár a korsó a kútra… Ám Kleist egyetlen vígjátékában a korsó – többekkel ellentétben – nyugton marad, mégis összetörik. Tragikus sorsa lavinát indít el. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A Borsszem Jankó közölte százhuszonöt éve A franczia ördögmalom című karikatúrát. Királyság, Forradalom, Császárság, Köztársaság kabinjait járatja a mini-óriáskerék. A politikacsinálók egyszer fenn, egyszer lenn. A gépezetet kisemberek hajtják, s a malom őket őrli. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
A zalaegerszegi színház elismerést érdemlő gesztussal megkezdte alapító igazgatója, a Kossuth-díjas rendező, Ruszt József (1937–2005) gazdag írásos hagyatékának közzétételét. Az első két kötet szépséghibáival együtt is jó indítása az értékes vállalkozásnak. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Elsőkönyves szerzőről írni lutri: ha a jövő Balzac-ját kiáltjuk, félő, hogy sosem bontakozik ki, ha pedig dilettánsnak bélyegezzük, előrukkol egy remekművel. FÜRTH ESZTER BESZÁMOLÓJA.
Egyenletesen színvonalas mezőny, néhány kiugróan izgalmas előadás, meg tartalmas beszélgetések-viták jellemezték az idei, immár negyedik Deszka Fesztivál első négy napját. KOVÁCS DEZSŐ BESZÁMOLÓJA.
Érezhető valami reggeli iskola-kezdős báj – és a színházi lexikon – abban, ahogy Perényi Balázs, a Színházi Lecke-nap levezénylője bemutatja az első előadót, Forgách András írót, dramaturgot, rendezőt. A többieknél – Vidovszky György, Ascher Tamás és Horváth Csaba – már rutinosan siklunk tovább. SZOBOSZLAI ANNAMÁRA BESZÁMOLÓJA.
Schiller polgári szomorújátéka bő kétszáz év múltán is elementáris erejű színpadi mű, s a Nemzeti társulata jószerint minden helyzetben komoly játékerőt képvisel. Ezt a két pozitív felismerést köszönhettük Alföldi Róbert erőszakosan külsődleges, bizonytalan ízlésű rendezésének. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Állathangok, horkanások; a horizonton hatalmas Hold, mögötte sötét árny Minótaurosz, aki szarvával felhasogatja a hófehér fátylat. Durva aktusok, erotikamentes mezítelenség: Botho Strauß hideg univerzumának lakói rémülten hajkurásszák az elveszített érzéki édent. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
„Életrajzom nincs is, csak munkarajzom van” – valamiért ez a Füst Milán-mondat mindig az elsők között hangzik el, ha róla van szó, talán, mert oly egzakt, és sarkosan lekerekített; ugyanakkor a harmadik róla szóló mondat máris Füst különcségeiről, szerepjátékairól szól. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.
Egy magyar irodalmi ménage à trois történetét írta meg a rendelkezésre álló dokumentumok alapján a nagy emberek magánéletében egyébként is jártas, már eddig is sok művésztárgyú regényt, darabot szerzett Nagy András. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS CIKKE.
Kilenc előadó, kétszer másfél óra felolvasás: a Kiš-esszé című szimpózium – a közönség és az életmű teherbírását próbára téve, konferencia és előadóest határán egyensúlyozva – a multikulturalizmus és a nacionalizmus tragikomikus közegében fogant Danilo Kiš-életmű felidézésére vállalkozott. GERE ZSOLT ÍRÁSA.
Janka, Zsigmond, Mária – Jelenetek egy ikerszerelemből a felolvasott drámaszöveg alcíme. Nem is iker, inkább tükör, amiben az írói önkiteljesedés soha el nem ért végzete felé rohanó férfi saját képét keresné. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.