Egyszerre evidens választás és istenkísértés Esterházy bármely művéből színházat csinálni – aztán nem egyszer és nem kétszer mégiscsak sikerül, noha épp nem a választás evidens jellege miatt. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Egy német katona megőrül a dzsungelben. Nincs más megoldás, mint felkutatni és megadni a koordinátáit a műveleti központnak. Pellner főtörzsőrmester feladata, hogy felhajózzon a Hindukuson, egy sötét, lassan hömpölygő folyón. Csak Stefan Dorsch kíséri el, aki a járőrhajót kormányozza… VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Egy vágyott Esterházy-könyv megírása, majd annak eleresztése, a nyelv szinte korlátok nélküli szabadságának játéka, első regénye, a Zöldvendéglő, s annak Péklapáton utazója visszahozása. Meg négy mesélő történetei, melyek csavarodnak, mint az ördögcérna, hogy végül minden kitisztuljon: Fehér Bélával beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Dicsekvés következik: írtak rólam egy novellát. És hát nem akárki írta: Esterházy Péter. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA.
Tizenhat év után, a Magvető Időmérték sorozatában jelent meg új kötete Várady Szabolcsnak. Az alig negyven versből álló gyűjtemény a De mennyire címet viseli. A szerző, bár az irodalmi közvélemény lírikusként ismeri, elsősorban szerkesztői, fordítói, irodalomtörténészi megnyilvánulásaiban van jelen az irodalomban. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA.
Két különböző műfajú kötete jelent meg az elmúlt évben. Lehetnének akár születésnapi összegzések is, visszanézésként. De az életmű folytatódik, a kötet végén ott vannak az új versek. Az élet két fele gyűjteményes verseskötet, A darázs fészke esszéket tartalmaz, most így egyben töredékek az életből, egy naplóból. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
A jelen ábrázolására Kompolthy Zsigmond a szatíra műfaját vélte a legalkalmasabbnak. Látószögét egy képzelt regényben találja meg, onnan veszi szemügyre a pannon haláltáncot. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
Nem tankönyv, nem irodalomtörténet, ha egyszerűen mondanám, az én prózám, mondja a szerzője a magyar irodalom Bornemisza Pétertől Víg Mihályig megírt Kik vagytok ti? című könyvéről, amely vitákat indított el, érzelmeket kavart. Egy szubjektív „irodalomtörténetről”, morálról, nemzettudatról és hiányokról beszélgettünk Háy János íróval. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Egy felolvasószínházi verzió és a szlovákiai ősbemutató után színpadra állították Esterházy Péter utolsó darabját, a Mercedes Benzt Székesfehérváron is. És – nem árulok zsákbamacskát – teljesen korrekt lett az eredmény. HAJNAL MÁRTON KRITIKÁJA.
„Nem, lehet, talán, igen – és az ezek közötti végtelen. Ezt tudja a nagy, magyar, európai író, Esterházy Péter.” – írja a kötet utószavában a szerkesztő, Tóth-Czifra Júlia. A lehet és a talán írói eszköz, a nem és az igen a közíróé, de a kötet mind a néggyel gyönyörködtet. Ha létezik az olvasó országa, annak biztosan Esterházy írta meg az alaptörvényét. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.
Az utolsókból lesznek az elsők: Esterházy Péter utolsó darabja a Szlovák Nemzeti Színház első Esterházy-ősbemutatója. Még ha talán csak egy illékony színpadi jelenlét erejéig is, elhisszük, hogy egy nyelven beszélünk: esterházyul. SZÁZ PÁL KRITIKÁJA.
Akik a Művészetek Palotájában vagy annak honlapján végigkövették a nemrég elhunyt Esterházy Péter tiszteletére rendezett emlékezést, talán hasonló katartikus élményben részesültek, mint e sorok írója. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
„Olyan társadalomban élünk, ahol az emberek kezdik elveszíteni a mértéket” – mondja Hajdu Szabolcs, aki a Karlovy Vary-i Filmfesztivál fődíját elnyerő Ernelláék Farkaséknál kapcsán arról is mesélt a Revizornak, hogyan segítenek élni a filmek, és miért tölti el rettenetes szomorúsággal Esterházy Péter halála. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Aki a Szeget szeggelt megrendezi, annak okvetlenül gondolnia kell valamit erről a bizarr történetről és főbb szereplőiről. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Nézegetem a recepciót, „a kezdet kínja jelzi a vállalkozás nehézségét”, látom, többfelé, ez is egy lehetséges módszer, kritika helyett bőséggel idézni, mi több, EP által idézett idézetet EP-től idézni. NÉMETH GÁBOR ÍRÁSA.