Mindenki és minden pusztulásra ítélve: Ascher Tamás Bochumban rendezett Cseresznyéskert-je a mi, menthetetlenül eltűnésre ítélt, nem is oly távoli múltunkról beszél német közönségének. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA.
Nekem akárhányszor le lehet nyomni a torkomon a Ványa bácsit. Legalább tízszer gondoltam eddig úgy, hogy életem Ványa bácsiját láttam. Vagyis kíváncsian mentem Miskolcra, egy újabb Ványa bácsira. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Nagyjából hatvan éve evidens – vagyis színházi közhely –, hogy Csehov minden időben kortárs szerző. Azóta minden nemzedék rácsodálkozik erre, ebből szoktak jó előadások születni. A k2 Színházon a rácsodálkozás sora. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Uppsalában, a Stockholm agglomerációjának számító egyetemvárosban mutatták be Csehov Ványa bácsiját. Pontosabban azt, ami Yana Rossnak, a litván-amerikai rendezőnek eszébe jutott róla. Trash, poprock, átirat. SZABÓ-SZÉKELY ÁRMIN KRITIKÁJA.
Roma kultúra a belvárosban. Súlyos téma, pro és kontra sztereotípiákkal terhelve. A kultúrát alattomosan deformáló intézkedések nem arra sarkallják a szellem embereit, hogy elemző kritikával viszonyuljanak a jelenségekhez, leginkább arra érezne kedvet az ember, hogy hallgasson. Hallgatás helyett egyetlen kiút kínálkozik: a cselekvés – tenni némán is lehet. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A Krétakör új előadása az időről szól: a Lúzer elszámolás a múlttal, leszámolás a jelennel. A jövőnek ezúttal nem osztottak lapot. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Zsótér Sándor úgy rendez Csehovot, ahogy Brechtet is szokott. Keményen, iróniába ágyazottan, hideg szenvedéllyel. A külső forma játékos-groteszk elemei néhol fölébe kerekednek a drámai matériának. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Nemrégiben mutatták be az Örkény Színházban Csehov Meggyeskert című darabját Zsótér Sándor rendezésében. A beszélgetés még a bemutató előtt készült. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Básti Julit a Nemzeti Színház Sirály című előadásában, Arkagyina szerepében nyújtott alakításáért a legjobb női főszereplők között jelölték kritikusdíjra. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
A temesvári TESZT fesztivál egyik érdekessége, hogy – eltérően a többi erdélyi színházi fesztivál profiljától – regionális rendezvényként gondolja el magát. VARGA ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
Dömötör Tamás rendező a Sirályt korszerű formába (televíziós műsort mímelve) helyezi a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház stúdiójában. Magamtól rá sem jöttem volna, mi az előadás mintája, mert kortársiatlan módon nem ismertem A gyanú árnyékában-t. Erre az előadás alcímében első ránézésre értelmezhetetlen A betű vezetett rá: „A Csehov árnyékában”. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
A címbeli kifejezés – Действующие лица – oroszul annyit tesz, mint magyarul Makai Imre fordítása elején a Személyek felsorolás. A Nemzeti premierjén a színmű valamennyi alakjával együtt mindenki „szereplő”, aki csak jelen van a teremben. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A színikritikusok szerint az elmúlt évad legjobb új magyar drámája Székely Csaba Bányavirág című darabja. UNGVÁRI ZRÍNYI ILDIKÓ INTERJÚJA.
Ha azt mondom, hogy az Alvis Hermanis rendezte Platonov a bécsi Akademie Theaterben pontosan (vagyis nettó) ötórás előadás, nem mondtam semmit. Ha hozzáteszem, hogy elnéztem volna még néhány órát, talán már mondtam valamit. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Rengeteget isznak. Döntik magukba a pálinkát nyakló nélkül. Szélütötten ténferegnek. Nem kedélyes bohémek: haláltáncukat járják. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.