Van mit nézni a színpadon, addig is, míg elkezdődik a Három lány című Három nővér-átirat Szombathelyen. Például a tévében a klasszikus – bár mostanában kevesebbszer látható, ezért sokak számára már ismeretlen – Három nővér-paródiát, tudják: Márkus László, Haumann Péter, Körmendi János. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Csehov
NÉZÜNK, MINT A MOZIBAN
PIZSAMÁBAN JUT ESZEMBE, MI VOLT TEGNAP A fecsegő potyautas 68.
„Ez különben énnálam, és nem tudom, másnál hogyan működik, elég megbízható érzés. Ha nem jut az eszembe reggel – és még csíkos pizsamás kiszerelésben – a tegnapi film, a tegnapi színpadi produkció, akkor talán baj van. Akkor az a művészeti esemény nem csinálta a legkisebb kavarodást sem énbennem.” SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
MENE, TEKEL, UFARSZIN Csehov: A Platonov / Katona József Színház
Nézzétek meg A Platonovot a Kamrában, ha nem féltek a tükörtől. Mert meg fogjátok látni magatokat benne. Igen, te is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
MÉG TOLSZTOJ IS BEKÖSZÖN Csehov: Három nővér / Miskolci Nemzeti Színház
A Három nővér a drámairodalom egyik olyan hegycsúcsa, amelyre a legtöbb rendező valami egyéni mászástechnikával igyekszik feljutni. A csúcs meg csak áll, nem rezdül. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
DE VAN BENNE RENDSZER Preiszner Miklós: Vérmedve / Grand Guignol Budapest, Bethlen Téri Színház
A Vérmedve metaelőadás, posztmodern játék, határait feszegető formai kavalkád, politikai kinyilatkoztatás és/vagy egy agyevő zombis zsánerparódia művéres, hasfelmetszős színpadi megvalósítása. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
FELADNI VAGY NEM FELADNICsehov: Ivanov / Weöres Sándor Színház, Szombathely
Hosszan-hosszan reszketve szól egy hegedű, egyetlen ember ül a színpadon a nézőknek háttal, szinte élettelenül dőlve a széktámlának. Karja, keze lóg, ő maga meg sem mozdul. Nem lélegzik. Gunnyaszt? Bambul? Alszik? Vagy halott? SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
MÍNUSZ CSEHOV Csehov nyomán Simon Stone: Három nővér / Bázeli Színház / Theatertreffen 2017
Három önálló, öntudatos, önkritikus csaj és a depis öcs elhesszelget a közös víkendházban az Alpokban, amit még a papától örököltek. És valamiért mindegyiknek orosz neve van. GÁBOR SÁRA KRITIKÁJA.
JÉZUS KRISZTUS SZUPER PUNK Csehov: Apátlanul (Platonov) / Kecskeméti Katona József Színház
Szász János Platonovja a My way című dallal indul, de nem ám Frank Sinatra előadásban, hanem a Sid Vicious-féle feldolgozással. Az ötlet halálpontos. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
SZIMPLÁN DUPLÁN Csehov: Három nővér / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Kevéssel az előadás vége előtt szép képben áll össze a nővérek csoportja: Olga, Mása, Irina és mögöttük kuporgó ifjúkori énjeik néznek eltökélten, illetve meggyötörten, szomorúan felém – én pedig meglehetősen tanácstalanul nézek vissza rájuk. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
CSEHOV-MIX Dollár Papa Gyermekei: Csehov
Három nővér ül a Cseresznyéskertben egy Sirállyal, amely nyomokban Ivanovot tartalmaz. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
GYERE ÉRTE ÉS VIDD Kiss Csaba: Nappalok és éjszakák
Kiss Csaba darabja Nyinának azt a két évét beszéli el, ami az otthonról való távozásától a visszalátogatásig telt el, vagyis ami Csehov Sirályának 3. és 4. felvonása között történik. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
ÚJ FORMÁK KELLENEK Csehov: Sirály / Théâtre Vidy-Lausanne, MITEM 2016
Nesztek, itt vannak az új formák, mintha ezt mondaná nekünk Thomas Ostermeier a Sirállyal, aztán meg, hogy nem, mégsem, az új formák már régiek, még ha nem is olyan nagyon, de legalább annyira, mint Jimi Hendrix vagy a Velvet Underground. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
ÓVATOS BELÉPŐ Csehov: Ivanov / Volkstheater, Bécs
Az ausztriai székhelyét Grazból Bécsbe áthelyező Bodó Viktor a Volkstheaterben bemutatott Ivanovjával az osztrák főváros rá kíváncsi közönségének hozott is ajándékot, meg nem is. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
FÁSULT VILÁG Ványa bá / Weöres Sándor Színház, Szombathely
Mai nyelvi fordulatokkal, és laptopon, érintőképernyőn elvégzett éves beszámoló-készítéssel időtlenné tett Ványa bá: a nevetségességig banális, lefokozott érzelmek és értékek, sehova nem vezető kitörési kísérletek egy olyan csehovi világban, ahol sem az életkorok, sem a külső/belső értékek nem befolyásolják a hősök életút-választásait. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA.
LOTTÓ Anton Csehov: Sirály / Katona József Színház
Hosszú orosz őszi estéken a vidékiek mindig lottót játszanak: „Unalmas játék, de ha megszokja az ember, hagyján”. Két fiatal kivételével Ascher Tamás elegáns rendezésének alakjai is megszokták; csak rakosgatják a számokat a táblákra. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.