Két, homlokegyenest eltérő darabot hozott a Bangarra a Tavaszi Fesztiválra: mintha különböző társulatot látnánk szünet előtt és után. Sajnos, művészileg egyik sem meggyőző. Vagy nem is ez a cél? Elég, ha megjegyezzük, mit jelent az, hogy X300? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A kirakatban lakó növények társadalomtörténetét kutatja és mutatja fel a Makett Labor projektje: a Pipa utcai kiállítótérben szobanövények vendégeskednek – cserepükbe tűzve kis pálcán gazdájuk fotója. SZILÁGYI ZSUZSA ÍRÁSA.
A Rolla János spiritus rectorságával elhangzott koncerten hallatlan gyönyört hozott két moll hangnemű szimfónia előadása. És mindezt csak fokozta, hogy Perényi Miklós eljátszotta a mester mindkét csellóversenyét. Ahogy Kroó György írná: csillagórában született hangverseny volt. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Vashegyi György keze alatt Joseph Haydn Évszakok című oratóriuma a kirobbanó, áradó életöröm zenéje lett. Diadalmas muzsika. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.
A Honvéd Táncszínház előadása egy dramatizált népi esztrád, élvezhető táncbetétekkel, felejthető kerettörténettel és még felejthetőbb szövegekkel. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Két terjedelmes estén mutatkozott be a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a Prágai Nemzeti Színház Petr Zuska vezette Balettegyüttese: a formáció természetesen járt már itt, ám a még mindig ifjú titán, nemzetközi szinten is ismert táncos-koreográfus hat éves regnálása alatt nem. Most viszont kaptunk, bőven. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Remek szólisták a névtelen trióban (és duóban) és mellettük egy kongeniális klarinétos. Német, osztrák és brit szereplői voltak a Bartók Béla születésnapján megtartott kamaraestnek. VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
„A világ legjobb zenekara” – hirdeti az idézetet a Mahler Kamarazenekar saját kiadású újságjának címlapja. Az egészséges önbizalmat látva a foglalkozásából eredően rosszindulatú kritikus azonnal gyanút fog. BÓKA GÁBOR CIKKE.
Szégyen, de igaz: a jelentős olasz zeneszerző, Luciano Berio műveit a legritkább esetben tűzik műsorra hazánkban. Most az UMZE jóvoltából egy egész estét kapunk műveiből, a Sequenza sorozat négy darabja mellett a lenyűgöző Linea és az elbűvölő Folks Songs is elhangzott. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Meglepően higgadt, fokozatos az ajtónyitás a szentpétervári Prijut Komedianta vendégjátéka előtt, amikor a Nem Hamletre „tódul be” a tolmácsgéppel felszerelkezett nép. Mindenre fel vagyunk készülve, durva kifejezésekre, punkzenére; Andrej Mogucsijnál sosem lehet tudni. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.
Megbízható zenekar régi motoros karmesterrel, neves szólistával, hazulról hozott – atombiztos, mégis változatos – műsorral. A Prágai Rádiózenekartól remek estét vártam, afféle „titkos nyerőt”, a Tavaszi Fesztivál egyik nagy hangversenyét. MACZKAY GÉZA ÍRÁSA.
Haydn utolsó operája 218 évvel megírása után Zsótér Sándor biztosan vitákat kavaró színrevitelében és Fischer Ádám elsőrangú zenei irányításával végre megérkezett az Andrássy útra. A vonatszerencsétlenség titka, avagy mit rejt a hétvégi ház belseje? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Ovális asztalon magyar szépirodalmi művek friss idegen nyelvű fordításai. Kertész Imre-, Esterházy-, Krasznahorkai-kötetek. Füst, Örkény, Eörsi. Bodor Ádámtól A részleg című novella önálló kiadványként. Öröm nézni. De mi rejlik mögötte? TARJÁN TAMÁS ÖSSZEFOGLALÓJA.
A kiváló zenén, a pezsgő kortárs művészeti életen és a nyelvrokonságon túl még egy okunk van az észt kultúra iránti érdeklődésre: a kesztyűk! ZANIN ÉVA ÍRÁSA.
Üdítően sok az ismeretlen arc a Thália Színházban, bár talán csak azért, mert harmadik este játssza a világot járó szentpétervári székhelyű társulat, a Teatr Licedei (Tyeatr Licegyej) a Szemianyuki (Szemjanyuki) című „pantomimes bohócszínházat”. MOLNÁR ZSÓFI ÍRÁSA.