Egy ország, ahol a mozdulat, amivel leírnak egy betűt, ugyanúgy közelebb emelhet az Éghez, mint például egy csésze tea felemelése. Egy szelet Japán a Thália Színházban. KOLOZSI LÁSZLÓ ÖSSZEFOGLALÓJA.
A tollat ugyan könnyebb vitriolba mártani, de némelyeknek az ecsetet is sikerül. Utóbbit persze képletesen értem, mert épp hagyományos festményből van a legkevesebb a Play art második kiállításán. Ami viszont pont a harmadik – de hát ez is a játék része. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A balti népek tagjaiból álló, Gidon Kremer alapította Kremerata Baltica lélekemelő, minden pillanatban friss, néha katartikus koncertet adott a klasszikus modernség nagyjaitól. Prokofjev és Sosztakovics az első, Arvo Pärt, Britten és Bartók a második részben szerepelt. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Kínai meséből japán elbeszélés született, ebből pedig opera. Nem akármilyen. A zenéje akár a hatvanas-hetvenes évek Új Zenei Stúdiójában is íródhatott volna, az előadásban viszont a tradicionális japán színház stílusjegyeit ismerhetjük fel. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Giacomo Puccini, valamint egy tartós szavatosságú, operai repertoár-előadás szerény, ám öntudatos ünnepének ígérkezett a vasárnap esti Turandot. S nagyjában-egészében az is volt. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A baobab fa addig panaszkodott, hogy ő akar lenni a legokosabb és a legszebb, hogy a Nagy Szellem elunta a dolgot, kirántotta a földből, és csúcsával lefelé dugta vissza. Azóta a fa évente egyszer hoz levelet. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA.
Vérprofi munka. Számos erőssége mellett színháznak láttatja azt is, ami csak rátét, csalétek, melléfogás, pótlék. A librettó átírva is vékonyka, a muzsika miatt nem kell szétverni a házat, a produkció mákonya azonban biztos sikert ígér. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A „Vendégünk Csehország” programsorozat keretén belül megrendezett kiállítás nem annyira Zdeněk Miler animációs rendező, mint inkább az általános vakond (Kisvakond?)-kultusz jegyében zajlik. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.
Az eredetileg bábszínpad számára komponált Haydn-operát, amelynek zenéje csak felében maradt az utókorra, ezúttal kiegészítve, „egyénileg megközelítve” és a Vasúttörténeti Parkba helyezve mutatta be közönségének Kovalik Balázs. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Állathangok, horkanások; a horizonton hatalmas Hold, mögötte sötét árny Minótaurosz, aki szarvával felhasogatja a hófehér fátylat. Durva aktusok, erotikamentes mezítelenség: Botho Strauß hideg univerzumának lakói rémülten hajkurásszák az elveszített érzéki édent. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Joshua Bell és a Camerata Salzburg fellépésével megkezdődött a Tavaszi Fesztivál. Csajkovszkij vitatható értékű Hegedűversenye mellé a klasszikus irodalom egyik abszolút csúcsa, Beethoven 7. szimfóniája került. Nem teljesen egészséges párosítás. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.