Az Amadinda Ütőegyüttes tagjai ezúttal más muzsikusokkal összefogva adtak koncertet, „80 perc alatt a Föld körül” címmel. A látványos utazás, melyet imponálóan sok és sokféle ütőhangszer tett meg a Zeneakadémia pódiumának egyik sarkától a másikig és vissza, végül 180 percig tartott, a záró tapsrend nélkül. PÉTERI LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Budapesti Tavaszi Fesztivál 2008
TRIDINDA, AVAGY MR. FOGG ELVESZTI A FOGADÁST
ALABAMA HÍRES FIAI Blind Boys of Alabama / Művészetek Palotája
Azért élek nagy békességben például Lagzi Lajcsi produkcióival, mert könnyen elővehetők annak igazolására, hogy egy zenerendezvény látogatottsági mutatója gyakran nem áll arányban annak minőségével. A The Blind Boys of Alabama koncertjén nem teljesen erről volt szó, csak majdnem. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
VÁRBA VÁRT RENESZÁNSZ NAP Reneszánsz Nap a Tavaszi Fesztiválon
A Reneszánsz Év kapcsán osztódással szaporodó viadaloktól, várjátékok burjánzásától, Mátyás király hasonmás-versenyek tucatjától és egyenlakoma-sorozattól tartottam. A Tavaszi Fesztivál Reneszánsz Napja részben igazolta félelmeimet. SZEMERE KATALIN RIPORTJA.
EVIVA PALESTRINA! Hans Pfitzner: Palestrina
Puccini Edgarja után újabb láthatatlan opera a Tavaszi Fesztivál programjában: Hans Pfitznernek a Németországon kívül ritkán játszott, látszólag Palestrináról szóló zenedrámáját a szórólap szerint Kovalik Balázs szcenírozott koncertként prezentálta a Műpában. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
ÉLJEN A LEGNAGYOBB MAGYAR! A Nemzeti Filharmonikusok koncertje Bartók Béla születésnapján / MüPa
Bartók születésnapján a legnagyobb magyarhoz méltó koncertet adott a Nemzeti Filharmonikusok élén Kocsis Zoltán. A Hegedűverseny szólóját Kelemen Barnabás játszotta, A Kékszakállú herceg vára szerepeit Wiedemann Bernadett és Fried Péter énekelte. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
SZÁZ ÉV LUXUS Beatrix hozománya / Iparművészeti Múzeum
Az Iparművészeti Múzeum egyre interaktívabb: a kiállítás kiegészítőjeként kirakhatjuk Leonardo padlócsempéit, követhetjük a kerámiák restaurálási folyamatát, vagy leülhetünk színezni – ha az, ami odabenn van, nem volna elég. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
ISTENI SZÍNJÁTÉK Puccini: Gianni Schicchi
A halott Buoso Donatinak felkötik az állát, a miénk viszont leesik. A kolozsváriak produkciója nyíltszíni csoda, minden ízében kidolgozott dévaj mulatság, s ami a legmeglepőbb: Purcărete rendezése meg sem kísérli maga alá teperni Puccini egyfelvonásosát. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
ALAGÚT A FÉNY VÉGÉN Regős István: Átjárások; Bartók 32 Galéria
A Képzőművészeti Főiskolán Sváby Lajos osztályába járt, első kiállítását a szentendrei Vajda Lajos Stúdióban rendezte, de pályáját nem ez a két adat határozta meg. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA.
A JAZZKÖZÖNSÉG ÜNNEPE A Magyar Jazz Ünnepe – Benczúr Ház
A Magyar Jazz Szövetség legnagyobb dobása évek óta a Jazzünnep, afféle országos csillagtúra, amelyet idén már tíz városban rendeztek meg, esténként több zenekarral, helyi erőkkel közösen. A budapesti fesztiválon feltűnt a közönség odaadó és értő figyelme. ZIPERNOVSZKY KORNÉL ÍRÁSA.
INTIM EGYETEMESSÉG Bach: János-passió, Angol Barokk Szólisták, Monteverdi Kórus; vezényel: Sir John Eliot Gardiner
Még a nem vallásosak is megtértek egy-egy könnycsepp erejéig a John Eliot Gardiner által vezényelt Bach János-passiót hallgatva Húsvét vasárnapján. Vagy pogány módon szólva: igaza volt Arisztotelésznek, létezik katarzis. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
A MÁTRIÁRKA ALKONYA Tihanyi László: Anyaisten
François Mauriac 1923-ban tette közzé beteges érzelmektől fűtött antihőseiről szóló, önéletrajzi gyökerű, kegyetlen meséjét. 1978-ban a zeneakadémista Tihanyi László elkészítette, majd asztalfiókjára hagyományozta a rajongó gyűlölet első, operává növelt változatát. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
HANNA ÖRÜL Lehár Ferenc: A víg özvegy – Budapesti Operettszínház
Szerintem nincs az a remekmű, amelynek bármiféle hozzányúlás csak árthat: hozzányúlása válogatja. Na jó, a Milói Vénusznak ne ragasszák vissza a karjait… Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjét láttam. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
NEMES MÚZEUM Wagner: Parsifal – Magyar Állami Operaház
Wagner ájtatos ünnepi színjátékát Mikó András rendezésében 1983-ban mutatták be az Erkel Színházban, vagyis az előadás éppen huszonöt éves. Ez valószínűtlen, amint az is, hogy voltaképpen még mindig működőképes. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
JÓSZOLGÁLAT Bozsik Yvette: Lélektánc
Hogy itt sírva lesz, afelől nem volt kétségünk a Millenáris Teátrumba, Bozsik Yvette új koreográfiájának bemutatójára érkezve. Az emberi akaraterőnél, állhatatosságnál kevés megrendítőbb dolgot ismerek. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
PRÁGAI KÉPEK Bambergi Szimfonikusok – MÜPA
A Bambergi Szimfonikusok megalakulása a németek második világháborút követő kényszerű migrációs hullámához köthető: alapítói a hajdani Prágai Német Filharmonikusok tagjai és más karlsbadi, illetve sziléziai német zenészek közül kerültek ki. PÉTERI LÓRÁNT KRITIKÁJA.