Tíz évig sóvárgott a magyar közönség, hogy megnézhesse Andrej Mogucsij Szása Szokolov Bolondok iskolája című regényének alapján készült rendezését. Hosszú idő. Ezalatt nemcsak a rendező, de mintha maga az előadás is kissé megemberesedett volna. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.
Bárka Színház
A MONA LISA MOSOLYA
NÉGEREK A HALAK CSILLAGKÉPBEN Ödön von Horváth: Istentelen ifjúság / III. Bárka Nemzetközi Színházi Fesztivál
A fiataloknak szóló előadások még mindig fehér hollónak számítanak a hazai kínálatban, és többnyire csak kötelező olvasmányok kerülnek műsorra. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
SZÍV KÜLDI Juha Siltanen–Jorma Uotinen: Piaf Piaf / Bárka Színház, III. Bárka Nemzetközi Színházi Fesztivál
A Piaf Piaf közhelyek melodramatikus változataira épít kendőzetlen hatásvadászatot: a táncosokkal kiegészült társulat a tiszta szerelemről, az elmúlásról, a magányról, a szegénységről és a színház-az-egész-világról beszél, énekel és táncol. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
ÖRDÖG ÉS PAKOL Ördögkatlan Fesztivál
Jó dolgokból jó a több, ezért nem szeretném az első Ördögkatlan Fesztivált úgy beállítani, mint a Művészetek Völgye ellenlábasát. Mindössze az történt, hogy a Bárka Kikötő kivonta magát az átmeneti kapolcsi zavarosból, és a villány-siklósi borútra költözött. SISSO CIKKE.
ISTEN TERVEZ, EMBER VÉGEZ Frankenstein-terv / Bárka Színház, POSZT 2008
A Bárka mögötti mobil konténerben játszódó véres teremtés- és pusztulástörténet kritikai recepciója széles spektrumon mozog a teljes elutasítástól a leplezetlen rajongásig. Minden írás egyezik azonban abban, hogy hosszasan meséli a darab sztoriját. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
KAOTIKUS UNALOM Csehov: Sirály / Bárka Színház
Amikor a Trepljovot játszó Balázs Zoltán a végső nagyjelenetben már-már egy orosz Mokány Berci szenvedélyével a fejére zúdít egy kancsó vizet, és ott áll a nagy érzeményektől csöpögő fejjel, a Recenzens azt gondolta, ennél mélyebbre már nem süllyedhet a Szász János rendezte előadás. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.
VIHAROS KRITIKÁK Osztrovszkij: Vihar / Maladype-Bárka – POSZT 2008
A kritikusokat szemmel láthatóan leginkább maga a választás lepte meg: az egyedülálló rituális színházával nevet szerzett Balázs Zoltánnak Ghelderode, Genet vagy Ionesco után vajon mi keresnivalója van a XIX. századi orosz realizmus jelesénél, Osztrovszkijnál? JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
KONYHAVÉCÉ BLUES Spiró György – Másik János: Ahogy tesszük 2007 / Bárka Színház
Bejövünk, elfoglaljuk helyünket a hangsúlyosan (lásd: szimbolikusan) kétfelé osztott, lelátó-szerű nézőtéren, farkasszemet nézünk a szemben ülőkkel (az örök azokkal?), és en garde!, máris kezdődhet a mérkőzés, stílusosan, a Bárka Vívótermében. Kérdés, ki mérkőzik itt kivel? BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
KÉJI BÁL Édes szívem, ribanc vagy – Bárka Színház
Barokk feketébe öltöztetett húsportrék függenek a falon Gergye Krisztián tárlatán. Ágens Kúrós verseit köti bőrbe, majd küldi kéjes éji táncba a rendező-koreográfus: a fülledt és sajgó sorok a női test és szexus költeményét üvöltik, suttogják el a közönségnek. Az Édes szívem, ribanc vagy ködfüstös kiállítócsarnokában a múlt szerelmei és aktusai vallanak kavarogva. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.
AZ ARANYHALAK FELSZABADÍTÁSA Iskola a határon – Bárka Színház
Csak egy őrültnek juthat eszébe színre vinni ezt a több idősíkon játszódó, rengeteg szereplőt mozgató, cselekményben, filozófiában egyaránt bonyolult regényt – vélhetné a felületes szemlélő. Ám a végén azt gondolhatja, „őrültség” tán, de van benne rendszer. Talán több is. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.