Hirdetés
Ha nem is korszakalkotó sorozat a divatkirály, Cristóbal Balenciaga életét feldolgozó produkció, a címszerepben brillírozó Alberto San Juan szívmarcangoló alakítása egyike az év legütősebbjeinek. SUGÁR BERTALAN KRITIKÁJA.
Claus Guth 2008-as salzburgi Don Giovannija, több más európai állomást követően most Budapestre is megérkezett. Óriási dolog, hogy egy ennyire markáns rendezés évtizedeken átívelve sem öregszik meg, azzal együtt, hogy a kerekerdő csupán a darab háromnegyedéig érdekes. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA.
Hogy a zene nem jelent semmit, csak önmagát? Néha így van, máskor meg nem. Múltidézés és gyász, bohókás fricska és utánzás, vallás és történelem – ennyi mindenről szól az a három mű, amely a Budapesti Fesztiválzenekar legutóbbi hangversenyén követte egymást. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Hirdetés
Sűrű hónap elé néznek a kultúrakedvelők decemberben is: lapunk főszerkesztőjének szubjektív ajánlójában (majdnem) tíz színház, film, opera, könyv, nem csak Budapesten, hanem a szomszédos Bécsben is.
Politológusok, történészek időről időre megpróbálkoznak saját koruk leírásával. Stefano Bottoni most Orbán Viktor új Magyarországának értelmezésére tesz kísérletet. A kötet egy olasz kiadó felkérésére íródott, magyar kiadását a Magyar Hang vállalta, közösségi finanszírozással. TÓTH IVÁN RECENZIÓJA.
Miért éppen Izland? Hogyan jutunk el a kovászos kenyér sütésétől a másfél évtizede tartó sikeres bábszínészi, illetve bábrendezői karrier közel teljes feladásáig? Mire jó az óceán, a vulkán, a vízesés egy rendező életében? Szabad-e üzenetet küldeni a színpadról a gyerekeknek? Miért tartja fantasztikus kezdeményezésnek a Lázár Ervin Programot? Helykeresés és újratervezés: Tengely Gábor bábrendezővel idéztük fel eddigi pályája meghatározó állomásait, de beszélgetésünkben azt is elárulja, fog-e valaha Izlandon színházat rendezni.
Ridley Scott Napóleonja jó vicc, aminek hiányzik a csattanója, ígéretes revizionista portré, amit csúnyán összemaszatoltak, és gigászi látványfilm, aminek elsorvadnak az izgalmai – miért nem érződik mégsem kudarcnak? SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Négy művésszel, négy művészeti ág képviselőjével beszélgettünk a kiégés általános jelenségéről. Talán nem meglepő, hogy Simon Márton költő, Fábián Gábor színész-rendező, Grosan Cristina filmrendező és Szeri Viktor táncművész nagyon hasonló problémákat vázoltak fel a téma kapcsán. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
David Fincher név nélküli bérgyilkosa precíz, professzionális gépezet, amelynek működésében egy ponton váratlanul hiba lép fel. A gyilkos ironikus hangvételű, egzisztenciális thriller – többféle értelmezési lehetőséggel. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Van egy város Dél-Franciaországban, amelyik minden évben lakosságot cserél egy hónapra. A helyiek hosszú kocsisorokban hagyják el a település ősi falait július első hétvégéjén. Ám házaik, lakásaik nem maradnak üresen. Tulajdonosaik helyét átveszik a színház polgárai, hogy együtt éltessék közel négy héten keresztül a földgolyó legnagyobb színházi eseményét: az Avignoni Fesztivált. HORVÁTH PATRÍCIA BESZÁMOLÓJA.
A magyar színházi szakma rendszeresen visszatérő vádja, hogy megjelennek bizonyos, politikailag beágyazott csoportok vagy személyek, akik maguknak vindikálják a legfőbb kapuőr szerepét. Cikksorozatunk harmadik, befejező részében ezeknek járunk utána. Megvizsgáljuk Vidnyánszky Attila szerepét és a „kaposvári nemzedéket” övező mítoszokat, valamint megnézzük, kik is határozzák meg egy fiatal tehetség lehetőségeit a színházi térben. A végén kitérünk az állam szerepére is, végkövetkeztetésünk pedig az, hogy a színházi életet végső nem a szakma egyes nagyhatalmú szereplői, hanem a nagypolitika „kapuőrzi”. MERKER IVÁN ÍRÁSA 3. RÉSZ.
Jó évet tudhat magáénak az Idomeneo: Mozart első érett operáját kilenc operaház viszi idén színre, négyen új rendezésben. A Berlini Állami Operában David McVicar rendezését 2023 márciusában mutatták be, a Metropolitan és a londoni Királyi Operaház üdvöskéjének legelső berlini munkájaként. GYÁRFÁS ORSOLYA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Megújult Török András legendás Budapest Könyve. A Revizor podcastjában a szerzővel együtt hasonlítottuk össze az első kiadást az átdolgozott verzióval. Alternatív útikönyv-e a Budapest Könyv? Mit keresnek benne a Fortepan fotói? Mit őrzött meg és mit szüntetett meg a korábbi kiadásokból? MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA.
Egy ünnepelt író, Matei Vișniec, vall kettős identitásáról, a kulturális ellenállás fontosságáról, és az irodalomról, ami egy totalitárius rendszerben az egyetlen eszköz az agymosás ellen. Alain Timar a lehúzott redőnyök mögött megélt zsidó identitásról, és egy társadalmi, emberi, művészi, politikai sokkról beszél, ami miatt muszáj volt magánszínházat csinálnia. A 77. Avignoni Színházi Fesztiválon beszélgettünk a két művésszel. HORVÁTH PATRÍCIA INTERJÚJA.
Sopsits Árpád a fotográfiát, mint a tanúságtétel eszközét hozza asszociatív viszonyba az emberi bűnökkel, legyen az egy pap féltve őrzött titka, a céges vezér gátlástalansága, egy keramikus aljassága, vagy az exmodell érzéketlensége. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
A Vígszínház repertoárján újra és újra feltűnnek olyan előadások, amelyek régi sikereket elevenítenek fel új formában, míg Mohácsi János pályájának utóbbi évtizedére jellemző, hogy korábbi rendezéseit gondolja újra (néha nem is egy alkalommal). E kétfajta remake-koncepció találkozik az Az üvegcipő friss bemutatója alkalmával. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Könyv, színház, film, koncert, városi séta. 9 + 1 kulturális esemény és termék - közte Teodor Currentzis -, amit a Revizor szerkesztője jó szívvel ajánl mindenkinek novemberre.
Hibátlan, kifogástalan – ezek a fosztóképzős dicsérő jelzők jutottak eszembe, miután megnéztem a Magyarázat mindenre című filmet, Reisz Gábor rendezését. Szeretnék utánajárni, hogy miért éppen ezek. RADNÓTI SÁNDOR PUBLICISZTIKÁJA.
Nem hétköznapi esemény, ha Magyarországon új kiállítóhely nyílik, amelyben egy modern magángyűjtemény kap helyet. A Balatonfüreden 2023 tavaszán nyílt Modern Műtár különleges épületegyüttesében a közel ötven éve alakuló Szöllősi–Nagy-gyűjtemény látható. A hidrológus és festőművész házaspár kezdetben a magyar Európai Iskola modernista alkotóinak műveit gyűjtötte, később Franciaországban a francia és az emigrációban élő magyar művészek alkotásait, majd a kilencvenes évektől a gyűjtemény valóban globálissá vált: japán, latin-amerikai, német, svéd és holland absztrakt darabok sorakoznak benne. A Momű vezető kurátorának Rényi Andrást kérték fel, a Revizor vele járta végig a Képek játéktere című kiállítást.
Éretlen testek és életlen képek tapogatása: a tavalyi év legbotrányosabb filmje olyan darázsfészekbe nyúl, hogy még a Torontói Filmfesztivál is levette műsoráról. Ha igazán felkavaró, önmagaddal is szembefordítóan ellentmondásos filmet akarsz látni, Ulrich Seidl Spártáját válaszd. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A cikksorozat előző részében általánosságban mutattuk be a kulturális tér lehetőségeit szabályozó kapuőrök szerepét. Ebben a cikkben az irodalmi közegen és a könyviparon mutatjuk be a jelenséget, a következő, befejező cikkben pedig a színházi világgal foglalkozunk majd. MERKER IVÁN ÍRÁSA.