Hirdetés
Az imponáló stábbal rendelkező, és számtalan lehetőséget rejtő új HBO sorozat, A rezsim sok autokrata vezetőhöz hasonló sorsra jut: saját ambíciói okozzák a vesztét. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA.
„Szakadatlanul jegyzetezem az életet” – írta 1935. április 29-én délelőtt fél tízkor Móricz, és az alkotói-magánemberi gyakorlatát az ebből az évből ránk maradt naplójegyzetei bőségesen igazolják. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Fábián Péter legújabb darabja a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában könnyed és mulatságos, a közönség remekül szórakozik, a végén seperc alatt vastapssá rendeződik a tetszésnyilvánítás. „Elkenődött a sminkem, annyit röhögtem, nincs monoklim?” – kérdezi egy nő a férjét mögöttem. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Nagyjából a Covid-járvánnyal egyidőben jött létre számos magyar streaming platform – és úgy tűnik, nem múltak ki a járvánnyal. De azért a mozik sem adták meg magukat. ORBÁN KRISZTINA RIPORTJA.
Van, hogy a színház valóban kiszakít a hétköznapok valóságából és idegen tájakra, misztikus történetekbe kalauzol sivatagi szörnyek, teszetosza megváltók és csiliszták közé. A Boris Vian regénye alapján készült Pekingi ősz pontosan ezt teszi a nézővel, de nem úgy, ahogyan azt előzetesen elképzelnénk. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Peter Shaffer darabjának Salierije kétségkívül a nagybetűs Angyallal találkozik Mozart személyében, s mivel rendelkezik a felismerés képességével, megszenvedi ezt. A Pesti Színház publikuma meg csak nézi a játék Mozartját, s páran meg mernének esküdni, hogy érzik a szárnyak suhogását. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Riccardo Muti és a Chicagói Szimfonikus Zenekar fantasztikus budapesti fellépésén az is kiderült, hogy hiába a sokszínű olasz tematikájú program, a maestro igazi otthona talán nem is feltétlenül a térképen keresendő. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA.
Ha Baz Luhrmann 2022-es, tomboló, harsány Elvise a XX. századi nyugati világ egyik legnagyobb ikonjáról szól, Sofia Coppola most a Priscillában megmutatja, milyen volt annak a kislánynak az élete, akit ez az ikon a memphisi otthonába repített, felnevelt, a maga képére formált és asszonyává tett. MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
Peter Morgan sokszoros díjnyertes sorozata, A korona a végéhez érkezett. A búcsú azonban keserédes: a ’90-es évek végét, a 21. század elejét bemutató szezon egyszerre csúcspont és zuhanás a mélybe. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA.
Szökőévben járunk, így a szokottnál hosszabb lesz az esztendő legrövidebb hónapja: 29 nap telis-tele értékes, izgalmas, hökkentő és kihagyhatatlan kulturális programokkal és produktumokkal.
Emerald Fennell második nagyjátékfilmje, a Saltburn nem éri el az Ígéretes, fiatal nő színvonalát, de elődjénél trendibb, szexisebb darab, és mindenképpen valamilyen nyomot hagy abban, aki megnézi. Fekete komédiába ágyazott vámpírtörténet görög mitológiai áthallásokkal, avagy a középosztály diadala a brit arisztokrácia felett. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Több ezer előadás, több száz helyszín, mindenütt hömpölygő tömeg. Vonzza vagy inkább elriasztja a nézőt az Edinburghi Nemzetközi Fringe Fesztivál? LEVKO ESZTELLA ÍRÁSA.
Hirdetés
Civil a pályán – vagy legalábbis a színpadon. A nézőket már az előadás kezdete előtt a színpadra invitálják az alkotók, hogy bejárhassák a teret, amelyet majd némiképp más szemszögből láthatnak a következő órákban. Tarnóczi Jakab új rendezésének egyes fejezetei között nemcsak járkálni, hanem táncolni is lehet a színen, a levezető jellegű epilógus során pedig még az időközben készülő levesből is kaphatnak azok, akiket az illata nem riasztott el. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A Godzilla név mindenki számára ismerős lehet, hiszen így vagy úgy, de mindenki találkozott már a Tokió belvárosát romba döntő, esetenként King Konggal és más hatalmas szörnyekkel (úgynevezett kaijukkal) verekedő nukleáris őshüllő képével. Yamazaki Takashi rendezésében 2023-ban mutatták be a legendás japán Tōhō Filmstúdió szuperszörnyének harmincnyolcadik filmjét, hogy általa visszatérjenek a széria gyökereihez. CSEH DÁVID KRITIKÁJA.
Gyors, lassú, lassú, gyors – ez a szuperrövid kivonata annak a négy, majdnem egymást követő estének, amit karácsony előtt az osztrák Nemzetiben, vagyis a Burgtheaterben töltöttem. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Kiugrás a történelemből – meg kell hagyni, frappáns cím. De mit akar jelenteni? Háborúkból ki lehet ugrani, de a történelemből hogyan? Ezen morfondíroztam, mikor Ungváry Krisztián új könyvét kezembe vettem. Gondoltam, a könyv végére érve választ kapok a kérdésemre. TÓTH IVÁN RECENZIÓJA.
Odalépett hozzám a Bécsi Operaház bejáratánál egy jegyüzér és azt mondta: „Ezt a darabot mindenképpen látnia kell, mert a Johannes (!) Kaufmann énekel benne, aki az operajátszásban olyan, mint Tom Cruise.” És mindebben rejlett némi igazság. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA.
Dér Asia Nem halok meg című filmje néhány hazai és nemzetközi fesztivál után január elejétől a magyar mozikba is megérkezik. A rendezőt aktuális projektje mellett korábbi munkáiról és a dokumentumfilmes etika határairól is kérdeztük. VIGH MARTIN INTERJÚJA.
Kell-e egyáltalán kritika? Kik „fogyasztják”? Mi a baj az önjelölt, amatőr „kritikusokkal”, például az influenszerekkel? MERKER IVÁN ÍRÁSA.
Túl sok, túl vegyes, túl és túl: segítünk válogatni, mert a döntés nem könnyű, pedig van, amit muszáj, és olyan is, amit érdemes. Nézni, hallgatni, menni. Kultúra.
Dunajcsik Mátyás első német nyelven írt kötete, a Verlorene Gedichte 2023 őszén jelent meg a Parasitenpresse kiadónál, és hamarosan várható magyar nyelvű verseinek gyűjteménye, az ÉG is. Emigrációs traumákról, új életről, a hazához és a nyelvhez fűződő viszonyról, elvárt és megélt szerepekről beszélgettünk vele. NÁDORI LÍDIA INTERJÚJA.