Hirdetés
Mi történik, ha Texas és Kalifornia szövetségre lép Floridával, és csak a kanadai dollárt veszik jó néven a benzinkutaknál? A Polgárháború négy újságíró nézőpontjából mutatja be, milyen a frontvonalból egy polgárháború. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Az imponáló stábbal rendelkező, és számtalan lehetőséget rejtő új HBO sorozat, A rezsim sok autokrata vezetőhöz hasonló sorsra jut: saját ambíciói okozzák a vesztét. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA.
„Szakadatlanul jegyzetezem az életet” – írta 1935. április 29-én délelőtt fél tízkor Móricz, és az alkotói-magánemberi gyakorlatát az ebből az évből ránk maradt naplójegyzetei bőségesen igazolják. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Hirdetés
Parsifal/Perceval és a Szent Grál históriája Arthur királlyal együtt végigvonul az európai irodalom és művelődés történetén, se szeri, se száma a róluk készült alkotásoknak. Chrétien de Troyes középkori verses regényét új fordításban olvashatják a lovagi költészet rajongói. GYÖRE GABRIELLA RECENZIÓJA.
A Forte Társulatban alaptag, de filmen ritkán játszik. A mozinak Hajdu Szabolcs fedezte fel: oldott meg nála életveszélyes dublőrfeladatot, a Békeidőben egy házasság haldoklását játszották el, a Kálmán-napban a sóhajtozásáriája is emlékezetes. De miért nem terápia a színház, és mitől lesz egy színész természetes? A Kálmán-nap mozipremierjén beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Ezt mondta Schiff András, amikor bécsi hangversenye előtt – a drezdai Staatskapelle zenekarát vezényelte és természetesen zongorázott is – hajlandó volt gyakorlását megszakítani beszélgetésünk és a Revizor olvasói kedvéért. A világ furcsaságairól, Bachról, a zenélés lélekjobbító missziójáról, politikáról, mindenről szó esett. Még a lépcsőházban is. GYENGE ENIKŐ INTERJÚJA.
Ha nem is korszakalkotó sorozat a divatkirály, Cristóbal Balenciaga életét feldolgozó produkció, a címszerepben brillírozó Alberto San Juan szívmarcangoló alakítása egyike az év legütősebbjeinek. SUGÁR BERTALAN KRITIKÁJA.
Claus Guth 2008-as salzburgi Don Giovannija, több más európai állomást követően most Budapestre is megérkezett. Óriási dolog, hogy egy ennyire markáns rendezés évtizedeken átívelve sem öregszik meg, azzal együtt, hogy a kerekerdő csupán a darab háromnegyedéig érdekes. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA.
Hogy a zene nem jelent semmit, csak önmagát? Néha így van, máskor meg nem. Múltidézés és gyász, bohókás fricska és utánzás, vallás és történelem – ennyi mindenről szól az a három mű, amely a Budapesti Fesztiválzenekar legutóbbi hangversenyén követte egymást. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Fájó, de tény: Manon varázsos csábereje a szokottnál kisebbnek bizonyult a Müpa február 25-i előadásán, és ezért leginkább a színpadra állítás minőségét okolhatjuk. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A monumentalitás két arca: egy háromórás nagyeposz kisemberek hétköznapi érzelmi sérültségéről, és egy apró, de annál invenciózusabb immerzió a sziklák és kőzetek hatalmas világába. Az idei Berlinálé versenyének két kiemelkedő alkotása. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Valahol Chile és Argentína között lezuhan az 571-es számú, negyvenöt utast szállító repülőgép. A tényeket ismerjük, de a primér események mögötti emberi vonatkozásokba belegondolni is nehéz. A lehetetlen című mozit is jegyző J. A. Bayona új filmje elmeséli a felfoghatatlant. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Hirdetés
Demencia, alkoholizmus, gyerek- és ifjúsági előadások, meztelen nők, robotok, egy vicces diktátor, Ujj Zsuzsi és a világ legszebb városa, Róma. Puskás Panni kulturális programötleteihez márciusban sem kell majd nyakkendőt kötni.
Az Ezer írásjegyes mű egy 1320-ban készült tankönyv, azaz kalligrafikus tekercs a kínai írás tanulói számára, melyet Zhào Mèngfǔ tudós kalligráfus hatféle írásstílusban jegyzett le. A magyar nyelvű kötetben a mű mellett négy írástörténeti tanulmány is olvasható. CSERESNYÉSI LÁSZLÓ RECENZIÓJA.
Innen-onnan szinte minden ismerős lehet, ami csak a Netflix új lengyel sorozatában elénk kerül. Mindössze az a derűs fesztelenség lepheti meg és késztetheti irigykedésre a magyar nézőt, amellyel e másik kelet-közép-európai országban át lehet lépni a nemzeti, kulturális, vallási és történelmi érzékenységek garmadáján. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A vadkapitalizmus tolószékes nyomorékjait kutatva sírva nevetünk a kényszerzubbonyként ránk feszülő, kilátástalan káoszon Radu Jude újabb megbotránkoztató mesterművében. A film még egyszer, február 24-én látható Magyarországon. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Az idei Szemrevaló nyitófilmje a német kortárs film egyik legnagyobb alakjának, Christian Petzoldnak legújabb filmje, a Tűzvörös égbolt, az egyik főszerepben Langston Uibellel. MESTERHÁZY LILI INTERJÚJA.
Testet-lelket mérgező félelem atmoszférája pusztítja el az emberiesség maradékait. A 74. Berlinálé Forum szekciójában vetített Nagyhét a román filmművészet újabb gyöngyszeme. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Hogyan „élj a mának”, ha a „ma” tele van keretekkel, amik börtönbe zárnak és elutasításokkal, amik elnyomják a benned rejlő vágyakat? A Holt költők társasága jó ürügyet szolgáltat arra, hogy ilyen, egyre aktuálisabbá váló kérdésekről gondolkodhassunk. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
A Mori Art Museum alapításának huszadik évfordulóját nagyszabású és igen aktuális kiállítás megrendezésével ünnepli. Az Our Ecology: Toward a Planetary Living című tárlatban a neves múzeum harmincnégy kortárs japán és külföldi művész alkotásain keresztül ad összetett képet a klímaválságról, annak hatásairól, ember és természet viszonyáról, a múlt bűneiről és a jövő művészeti lehetőségeiről. CSEH DÁVID ELEMZÉSE.
Az idén nyolcvankét éves szupersztár a kilencvenes évek végén ígérte meg először, hogy megírja autobiográfiáját, de állítása szerint mindig akadt más dolga. A tavaly novemberben megjelent, közel ezeroldalas kötetet a New York Times egyik kritikusa – szerényen – a memoárok anyjaként emlegette, más nagyágyúk az év legjobb nem-fikciós könyveként. SUGÁR BERTALAN ÍRÁSA.