Szabó Márta Claire Zachanassianja a Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadán kezdettől fogva rendíthetetlen. Első pillantásában, amit a rég nem látott Illre vet, ott van minden: a sértettség és az elszántság. Öl a szemével azonnal. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Hídépítő ugyan nem lett, de groteszk, humoros és drámai erejű Keresztes Attila hetedik szegedi rendezése, a Parasztopera, melynek bemutatója a pandémia miatt éppen két évet csúszott. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA.
„A kellemetlenkedő szerző kellemetlen darabja 130 év múltán még aktuálisabb, mint megírásakor volt” – írta Nánay István Ibsen darabjáról a 2013-as Katona József színházbeli bemutató kapcsán. 2021-re ez az érzésünk még tovább fokozódott. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Június elején, idén kilencedik alkalommal rendezte meg a nagyváradi Szigligeti Színház a HolnapUtán Fesztivált. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA.
Egészen egyszerűen jó végignézni az Újvidéki Színház repertoárján: végre egy olyan intézmény, amely távol tartja magát a kulturális automatizmusoktól, és nem a klasszikusok akadálytalan forgalmazására rendezkedik be. DÉZSI FRUZSINA ÍRÁSA.
A veszélyhelyzet az vészhelyzet? Ma van az első napja annak, hogy valami olyasmi történik az életünkben, amiről csak annyit tudunk, hogy felforgat mindent. Kivéve azt, hogy este színházban vagyunk. Mármint én. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA.
A hetvenéves Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, Gáspárik Attilának nyáron lejár a mandátuma. Miután a tulajdonos értékelései alapján jól teljesített, ha akarja, folytathatja a munkát, építheti tovább a színházat és közönségét. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Nagy elvárásokkal érkeztem Marosvásárhelyre színházat nézni korábbi sok pozitív tapasztalatom miatt. A showcase-re kiválasztott négy előadás közül viszont csak egy váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Spiró György drámáján láthatólag nem fogott az idő. A textusok alá új viszonyrendszer rajzolódik. Művészet és politika konfliktusai éles fényben szikráznak a sepsiszentgyörgyiek előadásában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Jó és rossz színház között jobbára annyi a különbség, hogy a szóban forgó intézmény hogy tekint közönségére: gondolkodó vitapartnerként vagy üresfejű birkaként. A marosvásárhelyi színház jó. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Szatmárnémetiben alighanem komoly kultusza lehet Besenyő Pista bácsiéknak, legalábbis erre utalt a töméntelen eljátszott szóvicc Keresztes Attila kócos humorú, ámde korántsem bájtalan Goldoni-rendezésében. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A regényadaptációk legfőbb hibája nem az, figyelmeztet Tompa Andrea, hogy nehezen azonosítható szöveghelyekre hivatkoznak, hanem ha mindezt a színdarab önállóságának rovására teszik. A szegedi Édes Anna ebből a szempontból is a sikerült adaptációk közé tartozik. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Illúziótlan, karcos előadás, nagyra törő színházi program első stációja. A kopott patinájú, de hibátlan akusztikájú, a valahai ékszerdoboz-szépséget nyomokban őrző erdélyi épületben úgy játsszák Csehov remekét, hogy a szenvedélyek hullámmozgása elér egészen máig. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
„Ezt a jó darabot még nyilván a Bodolay választotta” – mondja partnerének egy, az előadás szünetében csalódottan távozó, jól öltözött hölgy. Abban, hogy ki tűzte műsorra, valószínűleg téved, abban viszont igaza van, hogy nem a magyar irodalom ismeretlen remekművéről van szó. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.