Mit lehet egy rendkívül egyszerű népmeséből kihozni? Hogyan lehet azt a mai gyerekek számára aktuálissá tenni? Ezeket a kérdéseket igyekszik megválaszolni Maróthy Anna Zorka A szomorú királykisasszony című előadásában, a Vaskakas Bábszínházban. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A szülők és nagyszülők természetes módon magabiztosabban viszik az általuk is jól ismert történeteket bemutató előadásokra a gyerekeket. Az azonban közel sem ennyire egyértelmű, hogy a színpadon valóban megteremtődik-e újra a gyerekkori varázs. A Vaskakas Bábszínház időről időre megpróbálkozik ezzel a feladattal. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Mindig azt gondoljuk, hogy jól ismerjük már a nagy klasszikusokat. Éppen ez a kihívás, ha klasszikus műveket tűz műsorára egy színház: hogyan tud újat mondani ezekkel a történetekkel? SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
A kiskakas gyémánt félkrajcárja ebben az előadásban olyan, mint a pizzára nyomott kecsap. Lehet, hogy nélküle jobban kijönnének az ízek, de a kecsap meg már bevált. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA.
A Vaskakas Bábszínház Münchausenje a nézőnek is felfedezés; kaland – ismeretlen esztétikai tájakra. Felmerül azonban a kérdést, hogy az erősen a vizualitásra épülő előadás mennyi és milyen kapcsolódási pontot kínál, illetve hogyan és mennyire ébresztgeti a fantázia egyéni, belső munkáját a nézőben. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.
A győri Vaskakas Bábszínház hosszú évek óta markánsan jelen van nem csak a város életében vagy a bábszínházi szakmában, hanem igényes és kíváncsi útkereső munkákkal, távlatos építkezéssel a széles színházi világban. Az új nagyi című előadás az évad első bemutatója, amely arról is nevezetes, hogy színházavató, hiszen a társulat mostantól nagyobb, szebb, jobb helyen működik tovább. PROICS LILLA ÍRÁSA.