Jelentékeny, súlyos, megrendítő olvasmány, a Kádár-korszak egyik legfontosabb dokumentuma – egy jelentőségét elvesztegető, súlytalanná váló ember tollából. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
A detektívregény klasszikus korszaka a két világháború közötti idő volt. A modern bűnregény feszegeti a konvenciót: az erkölcsi világrend háborítatlan érvényességétől a nyomozó racionális fölényéig. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Egy nagy és elismert műfaj, amelynek már az elnevezésében is némi zavar mutatkozik. Krimi? Detektívregény? Bűnügyi történet? Az ismert kritikus, Bán Zoltán András két évtizede a bűnregény kifejezést javasolta, s ez a velős megoldás kezd is elterjedni. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Mit jelenthet ennek a világsikerű – vagy inkább minden olvasóját feldúló, megzavaró – regénynek a címe? A rettenetes, megtorló, haragvó ősi istennőket, az Erinnüszeket nevezték Eumeniszeknek, jóakaratúaknak – talán, hogy meglágyítsák őket. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
A bizalmasan mindenki által Tutusnak nevezett néprajztudós és politikus fontos dokumentumnak tekintette naplóját, amelyet halála után harminc évre zárolt. A határidő most lejárt. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Egy barokk szoborfülkében a Zokni című alkotás: kenderkötélből megkötött négyméteres fuszekli. 1972-ben, keletkezésekor ironikus hozzászólás lehetett a talált vagy hangsúlyozottan hétköznapi tárgyak művészetének divatjához, ma e hagyomány remek darabjaként jelenik meg. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Nehéz ma elképzelni a 60-as évek kis újavantgardista csoportjait, amint cselédszobákban, rettegve és lelkendezve Stockhausent hallgattak, kincsként forgattak egy-egy kortárs nyugati albumot, vagy valamelyik szerencsés társuk párizsi, római élménybeszámolóját hallgatták. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.