Végel László gazdag életművének egyik legjobb darabját írta meg ebben a szövevényes pikareszk regényben. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Sántha Józsefet a leginkább mértékadó irodalomkritikusok között tartom számon, de ez a magas polc sem jelent egyetértési kötelezettséget. Forgách András könyvéről más a véleményem, mint az övé, s talán érdekelheti a Revizor közönségét, ha közvetlen polémia nélkül elmondom, hogy miért. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Orbán Viktor a 2018-as választásokon megbukik. Ám nem a politikai helyzet foglalkoztatja az embereket, hanem a hóhelyzet. Az izlandi vulkánok és az Etna véletlen, egyidejű kitörése jégkorszakot bocsát Európára. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Amikor majd fél évszázaddal ezelőtt először jelent meg magyarul, Lukács György úgy fejezte ki a véleményét, hogy az első kötetet remekműnek, a másodikat pedig jó regénynek tartja. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
A véletlen is segített, hogy minden összekavarodjék: a regény a Charlie Hebdo-merénylet napján jelent meg, és sokan úgy vélték, az Európát fenyegető muszlim veszélyre akar figyelmeztetni, vagy éppen iszlamofób gúnyirat. De hát egészen másról van szó. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Kozma László (1902-1983) kiváló mérnök volt, egyetemi tanár, dékán, akadémikus, a telefónia világának úttörő szakértője, az első magyar digitális számítógép tervezője és építője. És mind a fasizmus, mind a kommunizmus áldozata. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Szekfű Gyula (1883-1955) a XX. század egyik legnagyobb és minden bizonnyal legnagyobb hatású magyar történésze volt. Három nemzedéke ma újabb nemzedékekre hat. Most megjelent az első nagymonográfia életéről és koráról. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Azok a művészetkedvelők, akik számára a polgár, polgári szó értékkel bír, mindig is kivételes becsben tartották a XVII. századi holland festészetet. Most egy csodálatos kiállításon találkozhatunk vele Budapesten; néhány olyan képpel is, amelynek itthoni viszontlátása szinte hihetetlen szenzáció. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Könnyű belátni, hogy a függetlenség viszonyfogalom; a függetlenség függ valamitől, ha mástól nem, attól, amitől el akar oldozódni – amitől független. RADNÓTI SÁNDOR ELŐADÁSA.
Pierre & Gilles „Vive la France” című művével plakatírozzák a kiállítást, amely három meztelen játékost ábrázol, gondolom a nemzeti tizenegyből – egy feketét, egy arabot és egy fehéret. Azaz nem teljesen meztelenek, mert arany sportcipőt és kék, fehér, piros focista-zoknit viselnek (ugyanilyen színű labdával). A prüdéria elkezdte tenni a dolgát, a hímvesszőket befeketítették, s végül a múzeum is jobbnak látta, hogy a legtöbb nyilvános helyen – ha nem is mindenütt – fekete sávval ragassza felül a kényes részeket. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
A graffiti utca-művészete vizuális kultúránk része lett. A világ minden városában találkozunk ugyanazokkal a sablonokkal, a támadó, hegyes, agitált betűformákkal, a színes spray-nyomokkal. Nyilvánvalónak tűnik, hogy ez a látvány-forma harcban áll az utcai reklámmal, a kereskedelmi célú kép- és szövegvilággal. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Mivel a bankok nemesfémek adásvételével is foglalkoznak, van valami pikáns abban, ha egy bank által szponzorált kiállítás képein is megjelenik az arany és az ezüst. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Hírhedt tavalyi pekingi képzőművészeti kiállításunkra hamar megérkezett a kínai válasz: egy nem kevésbé botrányos válogatás, amelyet a Szépművészeti Múzeumnak nem lett volna szabad befogadnia. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
A romos pápai zsinagógában megrendítő és nagyon rokonszenves kiállítás van, amely az elpusztított pápai zsidóság emlékét idézi. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Ugyanazt a tapogatózó, a helyzeteket, érveket megforgató, a nagy szavakat kerülő, emlék-elemekből táplálkozó, az olvasóval intim viszonyra lépő, a prózai hatásoktól nem idegenkedő, a költőiséget nem erőltető, s ezért annál hatásosabban felvillantó, tartózkodóan érzelmes költői nyelvet beszéli, mint érett költészetében mindig is. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.