Ha most a marketingosztályon dolgoznék, azt mondanám, hogy ez a franciák válasza a Halálos iramban nevű végtelenített történetre. Aztán már nem is érdekelne, hogy az összehasonlítás csak messziről és hunyorogva állná meg a helyét. Pedig Guillaume Pierret első nagyjátékfilmje saját jogán is szórakoztató zsarufilm, még ha nem is átütő alkotás. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

A túlzások és a megtorpanások filmje Olivier Megaton új mozija. A francia rendező egyik nyilatkozata szerint nem igazán kedveli az akciófilmeket, ám ez a kritikus távolságtartás nem akadályozza meg abban, hogy egyre-másra szállítsa a műfaj középszerű alkotásait. Most épp a Netflixre. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Alejandro Montiel argentin krimije igazából arról győz meg, hogy a sablonoknak nem számítanak a határok. Miközben dél-amerikai ízekre vágyunk a Megérzés kapcsán, skandináv és német minták vonulnak el a szemünk előtt, amerikai profizmussal megvalósítva. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Néhány évvel a Bovaryné „újrafogalmazása” után Hófehérke története kap gellert a francia rendező, Anne Fontaine színes vásznán. A halál torkából menekülő lány elcsábítja a hét törpét, és nem harap az almába. De még ez a legkisebb baj. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Úgy tűnik, hosszas kísérletezgetés és vegyészkedés után a Netflix megtalálta a kattintásvadász sikerfilmet, amely végre sorozattá nőheti ki magát. Tyler Rake figurájában végre testet öltene egy újabb Ethan Hunt vagy Jason Bourne. Csak ez a karakter kicsit nyersebb, svarceneggeresebb. A Kimenekítés a szolgáltató idei legbiztatóbb vállalkozása. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Elég nagy hátrányból indul a magyar átlagnéző szempontjából a Sergio című dráma a Netflixen. A külpolitikát csak félig-meddig követőknek ugyanis nem sokat mondhat a brazil diplomata neve, aki a világ konfliktusgócaiban próbált rendet tenni. Az érdeklődés iránta sajnos a film után sem szökik majd ez egekbe. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Szerencséje is van a The Decline című kanadai filmnek, mert a jóslat, amire az egész történetet alapozták, részben bevált: csak nem a klímakatasztrófa és a miatta meginduló migránsok, hanem egy aprócska vírus zárt mindenkit az otthonába. Így viszont legalább nem sikkadt el teljesen a váratlan drámai súlyokkal zsonglőrködő mű. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Még ebben a kényszerű bezártságban, lakásunk rabságában sem árt felidézni: otthonunk, kivívott pozíciónk elvesztése néha igen furcsa reakciókra sarkallja az embert. A munkanélkülivé vált reklámszakember például eldönti: lépésről lépésre visszaszerzi elvesztett boldogságát. Épp ezért olyan vérfagyasztó Az otthonom című spanyol film. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Akár véletlen volt, akár tudatos döntés, telibe talált. Most, amikor üresen tátonganak a boltok, mert az ijedősebbek hatalmas készleteket halmoztak fel a vécépapírtól a csirkemellig szinte minden mozdíthatóból, A platform című spanyol film, amely a szolidaritás és a mértékletesség kérdését boncolgatja a maga véres módján, igazi tanítómese. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Kipróbált dokemuntumfilmesként forgatta le első nagyjátékfilmjét Liz Garbus. Az Elveszett lányok című, a Sundance Filmfesztivált is megjárt alkotása higgadtan és remek színészekkel beszél egy átlagos sorozatgyilkosos rejtélyről. Az előítéletek világában. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Az Oscar-jelöléseket begyűjtő Mudbound után Dee Rees megint drámával jelentkezett. Az oknyomozó újságíró életéről szóló regény megfilmesítése, bár kifejezetten izgalmas is lehetett volna, inkább a hiábavalóságról szóló melankolikus eposz lett. Gyilkos novella helyett kiszámítható költészet. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Nehéz lenne vitatkozni az állítással, hogy minden jó művészet hatást vált ki a befogadóból. És minél jobban elbizonytalanítja, zavarba hozza, annál értékesebb. Jeff Baena új filmje, A lovas lány mindent elkövet, hogy maximálisan eleget tegyen ennek, és szinte már az őrületbe kergesse nézőjét. Mégsem úgy állunk fel a végén, hogy az év filmjét láttuk volna. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Adam Sandler és az Oscar? Hosszú ideig úgy hittük, ez a kettő egymást kizáró fogalom, aztán jöttek a Safdie testvérek és egy New York-i ékszerész kálváriája kapcsán megmutatták, hogy tényleg minden lehetséges. Lenne. A Csiszolatlan gyémánt viszont Oscar-jelölés nélkül is megér egy misét. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.