Címke: Szikszai Rémusz

Tragikomédiát ígér a temesvári Parasztopera színlapja, s ezt az előadás a maga sajátos módján be is tartja. Meg ugyan nem ríkat, de a nevetés mégiscsak könnyeket, bánattal átitatott örömkönnyeket csalogat elő a néző szeméből. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.

A történelmi kontextusba ágyazott társadalomkritika, a görög tragédiákat idéző vérfertőzés és a „színház a színházban” következetesen végigvitt koncepciója ellenére a Képmutatók cselszövése a fegyelmezett alakítások és a mértéktartó rendezés miatt érdemel elismerést. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.

A színház repertoárja, Krúdy szerelmes sztorijai, az ismeretlen színházcsinálók mind olyan kulturális közeget formáznak, mely inkább a körúti kisbulvári játéknyelv, a szobaszínházi intellektüel frivolság kedvelőit vonzza. S ekkor tévedünk először, nagyon nagyot. JÁKFALVI MAGDOLNA ÍRÁSA.

Banga Ferenc képmutogatós táblarajzai helyett Pelsőczy Réka rendezői keze nyomán a Vaskakas bábszínészeinek karakterformáló és tárgyanimációs készsége teremt új, éltető közeget Parti Nagy Lajos meséinek – a sokszínűség arca mögé rejtve a mesterség minden csínját és fokát. MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE.

Az évadban két társulat is elővette a Caligula helytartóját. A kecskeméti színház zsigeri élményt adó előadása után a frissen alakult Vádli, a FÜGE és a Zsámbéki Színházi Bázis közös produkciója sem okoz csalódást: erős és érvényes olvasatát adja a remek darabnak. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.

Lehetne hosszan meditálni azon, vajon miért Ararát, sőt Új-Ararát; Noé és a maroknyi megmaradtak és így tovább… A lényeg nem több, mint hogy elindult egy új sorozat az Új Színházban: az Új-Ararát Estek. Első darabja: KAF 50. CSÁKI JUDIT BESZÁMOLÓJA.