HATALOM, DÖLYF

Szálinger Balázs: Köztársaság / Zsámbéki Színházi Bázis
2016.11.10.

A játéktér (Cseh Renátó és az egykori szovjet hadsereg munkája) - három oldala átlátszó, a negyedik pedig a holdfényes erdei éjszakába nyílik – félelmetesen sugallta, hogy ez a köztársaságlenyomat nemcsak korabeli, de időtlen és örök. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

NEM BÁNT, CSAK MEGKÓSTOL

Albee: Nem félünk a farkastól / Centrál Színház
2016.03.15.

Egy Martha és egy George biztosan kell hozzá, mármint Edward Albee Nem félünk a farkastól című darabjához, és persze nem árt egy Honey és Nick sem, a fiatal untermann-pár. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

SZÉP, HOSSZÚ LEVÉL

Krúdy Gyula: Szindbád / Nemzeti Színház
2016.01.19.

Mivel a címül választott szószerkezet a novellafüzért nyitó Tájékoztatásnak is az elején szerepel, s mert az előadás szövegének készítői is már az első percben idézik, illő elöljáróban kimondani: szép, hosszú nosztalgikus „levél” kerekedett a színen Krúdy egyik fő művéből. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

SZNÚKER

Klaus Mann: Mephisto / Nemzeti Színház
2013.05.16.

Vörös, barna, fekete függönyök ereszkednek, emelkednek, nyílnak, zárulnak. A fent, lent, előtér, színpadmély: a lejtmenetbe kapcsolt történelmi valóság színjátékként fordul mind a négy égtáj irányába. Színjáték két részben. Mégis szünet nélkül. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

DISHARMONIA CAELESTIS

Kleist: Amphitryon / Nemzeti Színház
2013.03.04.

Játszanak, játszmázgatnak az istenek, mi mást tehetnének az Olümposzt nyúlós ködként bevonó mennyei unalom elűzése érdekében? Az meg, hogy ebbe mi, egyszerű emberek belerokkanunk, csöppet sem izgatja őket. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

GYEJSZTVUJUSIJE LICÁ

Anton Csehov: Sirály /Nemzeti Színház (Gobbi Hilda Színpad)
2013.01.27.

A címbeli kifejezés – Действующие лица – oroszul annyit tesz, mint magyarul Makai Imre fordítása elején a Személyek felsorolás. A Nemzeti premierjén a színmű valamennyi alakjával együtt mindenki „szereplő”, aki csak jelen van a teremben. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

MÁSIK ÉNÜNK SPORTSZATYORBAN

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde / Nemzeti Színház
2012.10.16.

Erős, tempós beszéddel igyekszik tolmácsolni a szünet nélkül adott, alaposan megrövidített drámai költemény verssorait a Nemzeti Színház előadása. Önmaga ellen teszi, mivel lényege nem a szóban, hanem a bábos-bábus darabközelítés figurakettőző szimbolikájában lenne. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

MAJDNEM SZERELEM VOLT

Goldoni: Chioggiai csetepaté / Kőszegi Várszínház
2012.08.05.

Pedig az lett volna, ha nem tör ki a vihar. Már az előző esti előadást is félbeszakította az égi tűzoltózenekar, bár hivatalos esőnappal vigasztalva: az első felvonás alatt. Mi azonban hoppon maradtunk, mert „csak” az utolsó húsz–huszonöt percet mosta el az eső. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

KICSIT KOCKA, DE A MIÉNK

Zsigmond Dezső: Bunkerember / 41. Magyar Filmszemle
2010.02.09.

„Susu mennyország” – szól a rádió a falu fodrászműhelyében. „Sihuhu, sihuhu” – mondja a paksi atomhulladékkal közeledő vonat. A betintázott bakter békésen szunyál, a feleség lerángatja az egyenruháját. És „rendszert” vált. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

VESZÉLYZÓNÁK

Botho Strauß: A park / Nemzeti Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009, POSZT 2009
2009.03.22.

Állathangok, horkanások; a horizonton hatalmas Hold, mögötte sötét árny Minótaurosz, aki szarvával felhasogatja a hófehér fátylat. Durva aktusok, erotikamentes mezítelenség: Botho Strauß hideg univerzumának lakói rémülten hajkurásszák az elveszített érzéki édent. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez